"See the little faggot with the earring and the makeup Yeah buddy that's his own hair That little faggot got his own jet airplane That little faggot he's a millionaire"

Még mindig szenvedünk ezen a lakás vs. ház dolgon, igazság szerint egyszerűen nem bírjuk elengedni a saját kert gondolatát, úgyhogy most küszködünk, hogy mi legyen. 

Vicces módon mi a tesómmal amolyan szegény-gazdagok vagyunk: örököltünk mindenféle nyamvadt ingatlanokat, de pénzt csinálni én semmiből se tudok egyedül, mert minden közös (még az a lakás is, amit az első perctől én fizetek), de úgy tűnik, máshogy nem lesz nekünk sose kertünk (a kölcsönhöz is több pénz kéne ha nem romhalmazt akarunk megvenni) és tesóm meg semmit nem akar eladni.

Szóval most az a terv, hogy egyszer csak leülünk vele egyezkedni; ehhez gyűjtöm most az erőt a sok alvással, haha. (Volt már pár összecsapásunk a múltban ezekről a dolgokról és elég reménytelennek érzem a helyzetet.)



PS.: Tudom, hogy senki nem akar rosszat ezekkel, de amikor azzal jönnek nekem, hogy a vagyon igazságos elosztását a szülőknek kellett volna lepapírozni, akkor olyan nehéz nem elárulni nekik, hogy az anyám még a diagnózisát sem volt hajlandó elolvasni, annyira tagadta, hogy halálos beteg, az apám meg két évvel a halála után, egy szép napsütéses februári napon kiugrott az ablakon; éppen olyan állapotban volt tényleg, hogy papírozzon. 

PPS.: Karácsonykor amúgy is utálok mindenkit, akinek még él bármilyen szülője: bocs, ha a meddő nőknek lehet pocakirigysége, nekem lehet ilyen irigységből a szülőkre vonatkozó, nem?
Végülis 37 éves koromra már mindkét szülőmet elvesztettem, piszkosul dühös vagyok emiatt és nagyon fáj, igen.