ovisos

Ma az oviban nevelésmentes nap van (legelőször azt hittem, ez amolyan vidám nap, amikor csak játszanak és nincs semmi gyakorlás, tanulás, kötelező dolog. Aztán amikor az egyik ilyen vidám napon mentünk az oviba és az zárva volt, akkor megértettem, hogy ez még annál is vidámabb nap...), azaz a gyerekeknek ügyeletes oviba kell(ett volna) menniük. 

Már hét elején elkezdték a sírást-rívást emiatt, különösen Léna van kiborulva az ilyentől, hogy ő nem akar, nem szeret, maradjunk itthon, brühühű, aztán tegnap este szegény alig tudott elaludni, zokogott, hogy menjek az oviba én is vele, meg hogy ott még jobban hiányzom (ÓÓÓ), alig tudtam megnyugtatni. 

Marci lumpolni volt este, éjfélkor jött haza, én meg elkezdtem puhítani és sugdosni a fülébe, hogy milyen jó apuka lenne, ha itthon maradna a gyerekekkel, úgyis nemsokára elmegy három hétre, jaj, szegény kisbabák, olyan szomorúak, blablabla, aztán reggel még kicsit duruzsoltam, aztán a szegény kisbabák meg most vígan játszanak otthon. 

Na ezért kell Marcinak mindig kutatónak maradnia (az én szemszögemből ezért, ő meg megszállott, úgyhogy nem kell erőltetni): azt csinál, amit akar, jön-megy, otthon marad, senkit nem érdekel, tök jó. Mondjuk én a helyében folyton otthon aludnék, de én lusta állat vagyok, Marcus is megmondta: mama mindig olyan kis álmoska.