péntek, március 04, 2016

Londonka

Reggel ezt a számot hallgattam rongyosra, nekem ez a szám, meg a zenekar abszolút London:


Mikor ott laktam, nem is nagyon hallgattam mást. Eszembe is jutott jutott róla egy csomó sztori (már akkor se sok félelemérzetem volt, ha jobban meggondolom, miket műveltem), de az egyik, az különösen mókás volt: valahol a belvárosban tekeregtem, néztem a fényeket (mert pénzem az nem volt semmire, szóval én csak a fényeket néztem amolyan cselédlányosan - au-pair voltam Londonban, szóval stimmel is). 
Szóval néztem a fényeket és egyszer csak megszólított egy fickó, hogy menjek vele a nemtommilyen salsa klubba (haha, hát ez nagyon vicces most is, jobb alanyt nem is találhatott volna erre), mire mondtam neki, hogy hát dehogy. 
Erre kedvesen udvarolni kezdett, hogyaszongya nem leszek mindig szép és fiatal, úgyhogy használjam ki most ezt a lehetőséget. 
Elég sajátos csajozási módszer, nem? Mondjuk én röhögtem, vicces volt. 

6 megjegyzés:

  1. Üzenném a fiatalembernek, hogy tévedett, te nem öregszel.(Egyébiránt Duncan MacLeod nem rokonod véletlenül?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cuki vagy még mindig és sajnos nincs igazad, de ezt csak titkosba mondom:)

      Törlés
  2. wow, wow, wow! Most leultem. EZ a szam nekem is London. 96 nyara, Au pair voltam es segg szerelmes egy otthon maradt fiuba akinek ma mar a nevere is alig tudtam visszaemlekezni. Akkoriban viszont rendesen kinoztam magam a szammal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én 97-ben voltam Londonban (szegény Diana temetésén màr ott voltam) és volt itthoni meg londoni pasim is, lehetett önmarcangolni rendesen;)

      Törlés
  3. A. meghallotta, ahogy lejátszottam, és azt mondta, erre a számra hiányoztam neki nagyon Amsterdamban '96-ban - nahát! :)))

    VálaszTörlés