kedd, október 04, 2016

újabb furious anger/ahogy a dolgok vannak

Ma megvédtem egy hányós terhest, ronda dolog hányós terheseket csesztetni.
Az vele a baj persze, hogy nem akar dolgozni, pedig CSAK hányingere van és bezzeg mindenki másnak csodálatos, nyugodt terhessége volt, amit kacagva, non-stop végigdolgozott a bányában.
Szerintem én teljesen magától értetődően nevezhetem ki magam a hányós terhesek védőszentjének - még kórházban is voltam a vészes hányás miatt, ami baszki CSAK nyolc hónapig tartott - és mint ilyen, nem hagyhatom, hogy CSAK hányingernek nevezzék azt a borzalmat, ami pl nekem volt.
Oké, nem tudom mit érez, akit megvédtem, de nekem van olyan emlékem akkorról, hogy angol óra közben rohanok ki hányni (többször), úgyhogy teljesen megértem, ha valaki nem szeretne így tanítani.
Nekem egyébként gyakran jártányi erőm sem volt, sőt, amikor már iszonyú sokat hánytam, akkor időnként felülni sem tudtam és tisztán emlékszem, hogy olyan rosszul voltam, hogy abban reménykedtem, hogy éjjel feltűnik a lakásban egy sorozatgyilkos és kinyír.
Nem szeretem ezt, hogy mindenki folyton legyengézi a másikat, csak mert nincs tapasztalása bizonyos kellemetlenségekről: itt van rögtön a másik vesszőparipám, a (szülés utáni) depresszió, amit szintén úri huncutságnak vél az összes mázlista, aki rózsaszín cukorfelhőn ringatta boldogan gügyögő kisbabáját, míg az hirtelen harminc éves nem lett.

Az is van továbbá, hogy fogalmam sincs, hogyan zárjam be a blogot ha tényleg limitált számú meghívót lehet csak kiosztani; tök igazságtalan lenne kihagyni embereket. Ugyanakkor annyi titkosat mesélnék, jaj, nagyon nehéz ez a bloggerlét!
Aztán meg beteg is vagyok, elöntötte az agyamat a takony, de persze járok dolgozni, mert mindig van valami, amiért muszáj ott lenni, meg amúgy is utálom ha helyettesítenek, mondjuk a fél tanári kar hiányzik, de úgy tűnik, én vagyok a másokat betegen helyettesítő balek, szuper.
És csütörtökön meg eladjuk a lakásomat, sírok (és persze örülök).

17 megjegyzés:

  1. Két blog = kétszer annyi meghívó.

    roto

    VálaszTörlés
  2. ó, milyen nosztalgikus téma! én Á.-val gyakorlatilag a kilenc hónapot végighánytam, volt, hogy arra ébredtem éjjel, hogy sugárban hányok, napokra beköltöztem a wc-re (ráültem, előttem meg a vödör), mindig vittem magammal nagyon sok vizet, hogy inni legalább tudjak, nehogy kiszáradjak és nehogy kórház... utcán is hánytam, az is klassz volt (pld a nyugati aluljáróba nem tudtam lemenni a szaga miatt, de úgy, hogy a metrón is éreztem, úgyhogy az arany jános utcánál szálltam inkább le és átgyalogoltam).... bakker, mit ki nem bír az ember a gyerekeiért! egy ideig hagytam, hogy leygengézzenek meg áldott állapotokról fantáziáljanak, de egy idő után azt mondtam, hogy aki még egyszer azt meri mondani, hogy azért hányok, mert tudat alatt elutasítom a babát, azt tudatosan fogom pofán hányni

    amúgy meg gyógyulást, ez az idei nagyon agresszív izé így szeptember- október határán :(

    lakáseladáshoz azért :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért kicsit örülök, h nem voltam egyedül ezzel a hànyóssàggal, mert terhesen úgy tűnt, senki màs nem szenvedett ennyire, mindenki folyton a csodàs (egykori) terhességével szórakoztatott.

      Törlés
  3. Elképzeltem egy szürreális "ki tud tobbet Mollyról és az ő lelkének a fenekéről" kvízt, mellyel olvasó pozíciót lehetne nyerni a zárt bloghoz😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vagy lehetne úgy, hogy Molly feltesz 5 kérdést, és a válaszok kezdőbetűi adják a jelszót. Aki megadja a jelszót, annak kinyílik a kapu. :)
      Esetleg meghívók, abc szerint a felhasználónevek. Mondjuk akkor te jó vagy Adri, az F az király. Én az M-mel tuti szívnék. :)

      Törlés
    2. Haha, jók ezek a vetélkedő ötletek, de ez nagyon exhibicionista húzàs lenne - na jó, a blogíràs is az:)

      Törlés
  4. csatlakozom a hányós bandához. nekem anyósom volt olyan jó fej, hogy közölte, olyan nincs, hogy valaki ennyit hányjon, biztosan csak öklendezek (és járjak már felegyenesedve, mint a rendes emberek). szóval egyszer behívtam magam mellé, hogy most aztán végignézed. utána nem basztatott (a szemembe). de addigra eltelt kb. négy hónap, és én is megjártam a kórházat is.
    én is mindig megvédem a hányós terheseket. mostanában katalin hercegnét szoktam felhozni, ő is sorstárs, meg legalább híres is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is folyton hallgathattam, hogy biztos beteg vagyok, mert ez nem normàlis, meg hogy nyilvàn nem is akarok gyereket és ez az elutasítàs jele

      Törlés
  5. Szia, ki ne hagyj a meghívóból :-))
    Farkasadri jót írt: tesztelj!
    gyors gyógyulást Neked!

    VálaszTörlés
  6. Fú,mnagyon le vagyok maradva, még meghívót sem kértem, pedig nagyon szeretnék majd kapni, ha úgy döntesz, bezársz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglàtom mi lesz a meghívózàssal, egyelőre nem volt időm kigondolni, hogyan férjen bele mindenki a keretbe. A jelszavas bejegyzések talàn nem rosszak.

      Törlés
  7. Én közöltem a szülésznőmmel, hogy én igenis terhes vagyok, nehogy várandósnak nevezzen :D Az majd, mivel szerencsés voltam, csak az ötödik hónap után következett. De tudtam volna szépeket mondani annak is, aki kitalálta, hogy a 12. hét után majd könnyebb lesz, mert elmúlnak a rosszullétek.
    Azért brutál lehetett az a rettentő sok hányás, a hányinger is pont elég, hogy kidőljön az ember. Te is voltál hányingerrel éhes? Azon kínlódtam sokat, hogy nagyon-nagyon éhes voltam, de nem mertem enni, mert tuti kijön. Akkor meg az éhségtől gyengültem le. Ó, drága nosztalgia :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is folyton éhes voltam, de nem volt értelme enni...nagyon rossz volt, tényleg, amikor nem aludtam, hànytam:)
      Mondjuk szerencsére végig isteni jól aludtam, kàbé mindig mint akit agyonvertek, akkoriban az volt a megvàltàs, mert addig sem hànytam.

      Törlés
  8. És ha a titkos részek olvasását jelszóhoz kötnéd?

    VálaszTörlés
  9. Én csak a negyediknél hányogattam, de oda ahová épp jól esett, már ha jól eshet az ilyesmi:) pl. teregetés közben a tűzliliomba az udvaron, de közelébe sem voltam a vészes hányásnak szerencsére. Úgy várom,hgy mi lesz a lakáseladás utáni következő fontos dolog:) Hogy álltok a ház nézéssel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. erről az összevissza hányásról jut eszembe, hogy én prágába menet tudtam meg, hogy terhes vagyok, a vonaton hánytam, aztán a katakombákban is, vittem a kis zacskómat, és az idegenvezetést néha diszkrét blöeee-vel szakítottam félbe, és vinnem kellett magammal a hányást, míg ki nem jutottunk :D jaj nekem.

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.