Kicsit olvasgattam a 2006-os és 2007-es blogger énemet, hát gyerekek, ez kemény, jézusom. (Mondjuk röhögtem is sokat, bevallom.)
Alapvetően sosem olvasom vissza magam, csak ha valami dátumot keresek és tudom, hogy x eseményről írtam a blogban, de ez valami elképesztő, ahogyan én teljesen átfordítottam a Váci úton munkásmozgalmi dalokra macskát táncoltató, magányos, mindent szétboncoló, minden szinten önpusztító életem ebbe az ikres anya-feleség és önazonosságilag még mindig a sötétben tapogatózó szerepbe.
Szerintem tök érdekes lehetett ezt a blogot 2006 óta folyamatosan olvasni, mindenkire büszke vagyok, aki képes volt rá megtette, igazi fejlődésregénnyel állunk szemben, ha engem kérdeztek.
Szappanoperának persze ez a végkifejlet már nem izgalmas - oké, még ez a külföldön ikreket szülünk izé, ez annyira nem sablonos, hát ki az a marha rajtam kívül, aki 30 hetes ikerterhesen Amerikába költözik, kezdjük ezzel -, jó, hát a főhősnő még kicsit kéjeleg az egzisztenciális meg életközepi válságában, de ezek már ilyen first world problemek ugye, mer van minden, ami kell, szerető férj, két gyerek, kert, ház, négy kerék, jó, hát nem kutya, csak egy öregecske macska; na most kéne jönnie valami összeomlásnak, válásnak, betegségnek, halálnak, jaj, hát a tíz ujját megnyalná mind az összes blogolvasó.
PS.: Mondjuk a macskát azér még mindig táncoltatom, na.
Kedves toled, hogy buszke vagy ram :))
VálaszTörlésFanni szereti-e az uj helyet?
Semmit sem akarunk megnyalni....
VálaszTörlésSzép ez így.
Nagyon is!
A napokban jómagam is visszanéztem, hogy honnan hová - igazából nem is lehetnék elégedetlen.
Örüljünk hát és ez a derű tegye gazdaggá a nyarat!
oké:)
TörlésEn meg par honapja visszamentem ahhoz az idoszakhoz mikor a gyerekeid masfel-2 evesek voltak, mert nalunk ez aktualis, csak aztan bezartam az ablakot, na majd ujra visszakeresem :) Erdekes volt nagyon.
VálaszTörléshát, az nehéz időszak volt, de igazából szerintem annyira más két másfél éves mint egy, hogy én sose merek senkinek tanácsot adni, az ikresség az egy specifikus állapot.
Törlésnekem a másfél-két éves koruk iszonyú nehéz volt: másfél évesen járni kezdtek (nekem az nagyon nehéz időszak volt, meg kellett szoknom, hogy két gyerek kétfelé szaladgál, a játszótér meg egy ilyen trükkös valami volt egy parkoló mellett, majd szívbajt kaptam minden nap ott), meg költöztünk Houstonban és attól ki voltak borulva egy darabig, aztán két éves korukban meg Olaszországba költöztünk (és attól is ki voltak borulva) és elkezdtek bölcsibe járni, így kb egy évet végig betegek voltak, meg Marcika ilyen súlyos bronchitisszerűséget fejlesztett ki, szóval akkor nem sokat aludtunk, nem volt egyszerű. Szóval nekünk szerintem elég egyedi volt három éves korukig minden, nem biztos, hogy mérvadó, de talán azért érdekes lehet:)
Ja, persze, azért olvasom, mert más, nem feltétlen azért, mert olyan, mint nekünk :)
TörlésAz egzotikum miatt akkor érdemes;))
TörlésIgen pont az extrem volta miatt erdekes. :D Persze azert voltak kozos dolgok, pl mikor a beszedfejlodessel kapcsolatban aggodtal..
TörlésEgyébként tényleg regényszerű a változás, de úgy gondolom, hogy te vagy az az ember, akitől soha egyikünk sem sajnál egyetlen boldog percet. Épp ésszel kibírni azt a sok rosszat, ami történt veled, hát le a kalappal, az a minimum az élettől, hogy csupa jóval kárpótol, szívből kívánom, hogy ez már mindig így legyen, megérdemled.
VálaszTörlés(A cicát én is táncoltatom, de nem díjazza a kultúrát.)
köszi:)
Törlésa cicákkal muszáj mindenféle bolondságot csinálni, hát most mit tehetünk:)
Nagyon szeretek unatkozni (ez itt áthúzva, ahogy szoktad, csak nekem nem megy, tudom, béna vagyok) helyett jókat derülni meg elgondolkodni a blogodon. És nagyon nem kell több csavar. Örülök, hogy jó nektek.
VálaszTörlésakkor jó:)
TörlésÉn azóta folyamatosan olvaslak :) Mivel nagyjából egyidősek vagyunk, nekem is hasonló változásokon ment át az életem közben (bár kevesebb gyerek, több macska, de férj, külföldre költözés, önpusztítás befejezése, egyéb nem részlezett, se sosoem gondoltam volna magamról dolgok), csak én lusta voltam blogot írni, de a te változásaid kicsit az enyémek is :) Remélem a dráma és összeomlás rész mindkettőnknél kimarad. A stílusodat és a humorodat már akkor és azóta is folyamatosan szeretem, kommentből viszont talán ez az első, amit valaha írtam nálad.
VálaszTörlésVisszaolvastam, tényleg érdekes, de senki nem örülne az összeomlásnak hidd el, mind várjuk a szuper melós és boldog iskolás bejegyzéseket, no meg kéne már egy kutya is akkor nem?
VálaszTörléshát, egyelőre beérem a szomszéd labradorjával, akibe szerelmes vagyok:) - nagyon sokat bonyolítana az amúgy is bonyolult életünkön a kutya, de majd hátha.
Törlésez semmi (perszehogy nem az), de én kb egy éve olvaslak és csak pár hete fedeztem fel, hogy lehet kommentelni :D
VálaszTörlésigen, valami gáz van az accountommal itt, ezért pl nem látszik, ha kommentelek, illetve valahogy nem látszanak a megjegyzések sem, csak véletlenül...rejtély.
Törlés❤
VálaszTörlésén is akarok ilyen szívecskét, hogy kell?
VálaszTörlés<3
TörlésIgen, de hogy lesz ilyen szép, piros, igazi szív?
TörlésTelefonról ikont küldve. ❤️
TörlésIgen, erre gondoltam én is, de nekem nincs ilyenem:(
TörlésHát Houston, az nagyon kemény időszak lehetett...emlékszem engem az is ledöbbentett, amikor arról írtál, hogy mennyire durván meleg volt, meg hogy gyakorlatilag alig volt ember az utcán gyalogszerrel.
VálaszTörlésHouston nem való európai embernek, nagyon ingerszegény, de azért voltak jó dolgok ott is, csak nagyon fura volt.
TörlésSok sikert holnapra :) Ha holnap kezdesz :) Meselj majd!
VálaszTörlésIgen, holnap. Köszi!:)
Törlés2006-2007? Képzeld el, amikor én visszaolvasom a 80-as évek elején írt naplóimat :D
VálaszTörlésAmúgy meg tőlem is egy megerősítés: szeretünk boldog-család-blogot olvasni. Nem kell semmi dráma és összeomlás.