Éjjel egyszer csak felriadtam és azon méláztam, hogy aki nem él párkapcsolatban és nincs még gyereke (vagy nem is akar gyereket, vagy nem lehet gyereke), az bizonyára ilyen pöffeszkedő családos gondolatnak ítéli az előbbieket, pedig ha valaki nem pöffeszkedő családos, na az tuti én vagyok.
Szóval gondolkodtam kicsit és arra jutottam, hogy politikailag korrektnek kell lennem természetesen nem feltétlen a gyerek az, ami az embert mindenféle felismerések felé löki, hanem nyilván lehet ez valami más, valami egyéb felelősség, veszteség, speciális lelki gyakorlat, hirtelen megvilágosodás, stb.
A gyereket inkább csak azért mondtam, mert attól az élet valóban fenekestül felfordul és egyszerűen szükség is van a másképp gondolkodásra, hiszen máshogy nehéz lenne a szülői szerepet abszolválni, na meg persze az én életemet/személyiségemet a gyerekek változtatták meg elég markánsan.
A gyereket inkább csak azért mondtam, mert attól az élet valóban fenekestül felfordul és egyszerűen szükség is van a másképp gondolkodásra, hiszen máshogy nehéz lenne a szülői szerepet abszolválni, na meg persze az én életemet/személyiségemet a gyerekek változtatták meg elég markánsan.
Én írtam egy commentet az előzőhöz de most nem tudom hogy én bénáztam el és azért nem jelent meg?
VálaszTörlésMost megpróbálom újra. Pont ezt írtam én is, hogy szerintem a korral jár ez (nincs idő a fölösleges dolgokra ú.m. vitatkozás csakazértis). De a gyerek erre még rátesz egy lapáttal.
Mivel én 41 évesen szültem én már benne voltam ebben a folyamatban és ezt felgyorsította a gyerek.
Nem láttam az előbb kommentet és igen, biztosan bölcsül az ember idővel, gyerek nélkül is.
TörlésNincs gyerekem, de attol meg boszen bologattam. Lehet a tapasztalattal is jar :)
VálaszTörlés