eh

Hát, én most őszintén meg vagyok lepve. 

Marcusnak baj van a kezével - na nem súlyos és mindig is tudtuk, hogy ezzel gond lesz -, mert problémásan született, nem akart kijönni, kifogózták, hipotón volt, a keze pedig feltűnően gyenge volt végig oviban, na meg mindenféle idegrendszeri éretlenségről magyarázott nekünk szegény Lakatos Kati, a TSMT nagyasszonya (aki egyébként tavaly agydaganatban meghalt, nagyon sajnálom, szerintem nem sokkal volt nálam idősebb, három gyereket hagyott itt), tornáztattuk sokat, de én nem láttam olyan fantasztikusnak a torna hatását, a keze nem lett erősebb, megmaradt az a bizonyos túlmozgása, amiért elvittük tornázni, ugyanakkor biztosan ügyesedett. 

A probléma persze az iskolában tovább kísér minket, Marcuska szenved az írással (mondjuk magához képest szerintem tök ügyes és igyekszik), nagyon ügyetlenül rajzol és, mint ma kiderült, nem tudja használni az egeret (!) és ez baj (!!). 

Mint kiderült, a napközis tanító néni (aki egyébként jövőre a fő tanító lesz, mert a másik nyugdíjba megy, nagyon szomorú vagyok, a főnéni szuper) azzal szokta jutalmazni a házi feladatot gyorsan megcsinálókat, hogy játszhatnak a számítógépén (tök gáz, ha engem kérdeztek) és, mint kiderült, az én gyerekeim ilyenkor nem tudnak játszani, mert nem tudják használni az egeret, amit állítólag rajtuk kívül mindenki profin használ ÉS ezt meg kell tanulni, negyedikben nem lesz idő az alapoktól kezdeni...WTF?!

Most ez komoly?! A tanító néni ráadásul azzal jött, hogy az egerezés az milyen szuper szem-kéz koordináló gyakorlat, hát basszus, lehet, de azért gyöngyöt fűzni talán jobb még ebben a korban, nem?

Nem gondoltam, hogy valaha hátrány lesz, hogy mi nem használunk egeret (van itthon két laptop meg két tablet meg két okostelefon - az egerezés a laptopokkal nem játszik, mert csak kényelmetlen és lassú -, na ezeket sajnos tudják használni, bár nagyon komolyan korlátozzuk őket ezekben a tevékenységekben, én nem szeretném, ha már hét évesen csak ezzel foglalkoznának.)

Csak azt tudtam hápogni a napközis tanítónak, hogy majd egerezünk, amikor megtanultak írni, addig meg gyurmázunk és gyöngyöt fűzünk - én értem, hogy ezek maradi dolgok, de basszus, nyilván élete nagy részét egerezve és monitort bámulva tölti majd el (bár az egér már most egy tök ósdi/fölösleges dolog), egy kicsit talán még kibírja ezek nélkül, vagy hülye vagyok?