Téli

Kész, vége, viszlát, nincs mit tenni: javíthatatlanul kiegyensúlyozott lettem.
Semmi bajom a hideggel, a hóval, nincs téli depresszióm, szeretem nézni bentről a szép, havas háztetőket, a hóesést, szeretek hazajönni és felmászni a dombra a hidegben, hogy aztán a kandallónál felmelegedjek (aka megpusztuljak a melegtől). Havat lapátolni is szeretnék, de azt nálunk Marci csinálja, mert állítása szerint állatira élvezi (mázlista vagyok, tudom).
Gondolom többet szentségelnék, ha vonatoznom kéne, de így, hogy tíz percre van a munkahelyem, asszem bármit elviselek.