kedd, március 20, 2018

Feljegyzések a betegek házából

Igenis, akkor is jó anya vagyok, akárki akármit mond (mondjuk túl sok kritikát nem kaptam még - kivéve ismeretlenek beszólogatásait a blogomon és mások blogján, hahaha -, végülis a gyerekeim jó fejek, viccesek, barátságosak, tiszták, sőt, jobb napjaikon még köszönnek is másoknak, szóval nagy baj talán nincs velünk), mert ma bizony elolvastam a 20 oldalas Ali babát miközben úgy éreztem, mintha tüzes késeket forgatnának a torkomban. (Egyébként elég aggasztó dolgok vannak abban a mesében, kicsit elakadt a szavam, mikor a felnégyelést taglalták - esti mesének soha jobbat. Jó, mondjuk a magyar népmesék mèg keményebbek sokszor. Ja és persze a mese rémséges volta lehetetlenné teszi a jó anyaságot, kár is itt ünnepelnem magam...)
Elvileg csütörtöktől újra dolgozom, de lehet, hogy Ali baba miatt holnap hörögve bejelentem, hogy egész héten nem megyek.
Durva ez a mostani nátha: egy hete tart, de egyáltalán nem javul, inkább brutalizálódik, a torkom például eddig nem fájt.
Jó, nyilván nem segít, hogy reggel a jeges szélben vonszolódunk le a hegyről (na meg délután felfelé ugyanez), na lám, lám, ezt érdemli az a bűnös, aki nem tanul meg vezetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése