Akár vicces is lehetne, hogy minden egyes értekezlet után álláshirdetéseket olvasgatok itthon.
Borzasztó elkeserítő ez az egész szarkupac, amit ma Magyarországon közoktatásnak neveznek, hánynom kell tőle, aztán persze mindig győznek a kényelmi szempontok, az ember (én) meg beletörődik a sorsába.
Jaj, nem tudom. Olyan szűkös, nyomorult, buta országban élünk mi.
péntek, augusztus 31, 2018
kedd, augusztus 28, 2018
Lénás macskás
Léna arról, hogy az egyik macska a kertbe vágyik, a másik meg nem: Balikó nem akar kimenni...kinyitjuk az ajtót és csak ott ül, mint egy ingatlanügynök.
hétfő, augusztus 27, 2018
Feljegyzések a már év elején kizsigerelt tanárok házából
Azért a tanmenetek megírásánál nem sok gusztustalanabbat tudok elképzelni.
kedd, augusztus 21, 2018
ahogy a dolgok vannak
Brühühű, holnap kezdődik a tanév.
Én mondjuk elintéztem okosba, hogy három napot továbbképzésen töltsek az alakuló értekezlet helyett (yesss), de hamarosan nem lesz kiút a munkából.
Ah, mondjuk hosszú volt ez a nyár - hellyel-közzel Marci is mindig itthon volt,* ő ugye akkor dolgozik itthonról, mikor kedve tartja -, szóval lehet, hogy egy darabig élvezni fogom a munkát, mert kicsit szerintem már egymás agyára megyünk a gyerekekkel, bár nagyon sokat társasoztunk, kártyáztunk, olvastunk, meg tényleg voltak értelmes tevékenységeink, jó volt a nyaralás is, de mindig azt gondolom, hogy túl sokat vannak velünk, sokkal többet kéne másokkal (aka családtagok) lenniük, csak hát...(szóra sem érdemes)
A szakdolgozatommal elég gyatrán haladtam, a szekrényt nem pakoltam ki (ez a kettő volt a nyári fogadalmam), de az augusztus végülis még nem ért véget...
*iszonyúan örülök egyébként annak, hogy Marcit a gyerekek nem csak fényképről ismerik, mert tényleg kifejezetten sokat van velük - főleg mióta nagyobbak, valahogy így alakult -, játszanak, matekoznak, fociznak, tök jó.
Én mondjuk elintéztem okosba, hogy három napot továbbképzésen töltsek az alakuló értekezlet helyett (yesss), de hamarosan nem lesz kiút a munkából.
Ah, mondjuk hosszú volt ez a nyár - hellyel-közzel Marci is mindig itthon volt,* ő ugye akkor dolgozik itthonról, mikor kedve tartja -, szóval lehet, hogy egy darabig élvezni fogom a munkát, mert kicsit szerintem már egymás agyára megyünk a gyerekekkel, bár nagyon sokat társasoztunk, kártyáztunk, olvastunk, meg tényleg voltak értelmes tevékenységeink, jó volt a nyaralás is, de mindig azt gondolom, hogy túl sokat vannak velünk, sokkal többet kéne másokkal (aka családtagok) lenniük, csak hát...(szóra sem érdemes)
A szakdolgozatommal elég gyatrán haladtam, a szekrényt nem pakoltam ki (ez a kettő volt a nyári fogadalmam), de az augusztus végülis még nem ért véget...
*iszonyúan örülök egyébként annak, hogy Marcit a gyerekek nem csak fényképről ismerik, mert tényleg kifejezetten sokat van velük - főleg mióta nagyobbak, valahogy így alakult -, játszanak, matekoznak, fociznak, tök jó.
kedd, augusztus 14, 2018
lusta nyári idill
A gyerekek a mi ágyunkban olvasnak a macskákkal, én Léna ágyában olvasok a plüssállataival.
csütörtök, augusztus 09, 2018
"elhull a virág, eliramlik az élet"
Az itt most nem részletezendő panaszaimra* a nőgyógyász azt mondta, hogy ez már a menopauza lesz, kész, viszlát, húszezer. (Na jó, azért előtte nézegette egy darabig a miómáimat is.)
Kicsit próbálkoztam elszoruló torokkal, hogy de az nem ötven körül van-e...e?
De nem, kéremszépen, az a vége, az ötven.
Asszem örökké bánni fogom, hogy nem szültem harmadik gyereket.
*mikor lettem én ilyen szemérmes?
Kicsit próbálkoztam elszoruló torokkal, hogy de az nem ötven körül van-e...e?
De nem, kéremszépen, az a vége, az ötven.
Asszem örökké bánni fogom, hogy nem szültem harmadik gyereket.
*mikor lettem én ilyen szemérmes?