péntek, december 07, 2018

Marcus különkiadás

Ma beszéltem a pszichológussal Marcusról és persze, hogy a jó öreg idegrendszeri éretlenség, ahova jutunk mindig: tök ugyanazt mondta, amit már az oviban is mondtak mindig, azaz hogy érzelmileg egy három éves szintjén van, de a ragyogó intellektusával - és szuper szociális képességével; ezt külön kiemelte - remekül kompenzál, csak hát időnként mégis agresszív lesz, meg valószínűleg túlérzékeny minden zajra, szagra, ízre (szintén az idegrendszeri éretlenség miatt) és az iskola túlstimulálja sokszor, attól meg megbolondul.
Volt egy családrajz, ami nagyon szíven ütött: a szülők álltak a ház egyik oldalán, a gyerekek meg a másikon* (ehhez képest Léna rajzain mindig mindenki fogja egymás kezét), de Marci szerint egy képből következtetni marhaság, mondván, hogy ha százszor ugyanígy rajzolná, na az már jelentene valamit, de azért könnyen lehet, hogy ez annak a következménye, hogy szegény Marcust egy csomót szidtuk mostanában.
Mondott a büntetés kiváltására is tippeket és holnap megyünk a felmérésre (elvileg a TSMT kisiskolás verziója ez), aztán onnan megyünk tovább valamerre.
Ami nagyon tetszett a pszichológusban - és a tavalyi tanító néniben is -, hogy látszott, hogy őszintén szereti Marcust (kitért arra is, hogy Marcika várhatóan csak azzal lesz normális, akit szeret, annak viszont bármit megtesz majd). Azt is mondta még, hogy az valószínűleg sokat segítene, ha Marcika találna legalább egy, intellektusában hasonló szinten lévő barátot, mert akkor már nem akarná ennyire elfogadtatni magát
 az ostoba pöcsfej osztálytársaival  balhés fiúkkal az osztályban; egyébként éppen ezért szeretném őket jó iskolába járatni: azokban legalább valamennyire válogatják a társaságot, itt meg nagyjából az a sikk, ha verekszel és nem akarsz megtanulni olvasni.
Az is tetszett, hogy kiemelte, hogy Marcus magával szemben is kíméletlenül őszinte és úgy általában nagyon empatikus.
Persze én pontosan tudom, hogy ő egy nehezen kezelhető szuper kisfiú, csak hát a tanító néninek se energiája, se kedve nincs őt szelidíteni; meg is van az eredménye.





PS: Ja, a gyerekorvos meg ki akarja vizsgáltatni, hogy nem gluténérzékeny-e, ó, remek lesz, ha még valami ilyen is képbe kerül

* most olvastam egy olyan értelmezést, ami szerint ez azt jelenti sokszor, hogy a szülők kapcsolata nagyon szoros és nehezen engednek be maguk közé bárkit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése