Búvárkodós

Szóval ez a búvárkodás, ez valami eszméletlen dolog. Először, mikor felvettem a maszkot és ráébredtem, hogy nem kapok az orromon levegőt, halálfélelemtől visítva azonnal levettem, hogy nem, nem, kizárt dolog. De Marci nem hagyott békén és gyakoroltatta velem a kisgyerekes strandon a pipázást.
Oké, jó, megszoktam, de ott volt a következő akadály: belevetni magad a vízbe, amikor látod, hogy alattad több méteres mélység van. Persze ott is lepattantam elsőre, ijesztő volt, mondtam, nem, kizárt.
Viszont nagyon érdekelt a dolog továbbra is, úgyhogy erőt vettem magamon és milyen jó, hogy sikerült! Eszméletlen, olyan, mint repülni. És persze olyan, mint egy nagy akvárium, a halak édes pofák, nagyon tetszettek, jó, hát néha egy-egy medúza is feltűnik, az aggasztó, de az egész annyira szuper volt, hogy ki akarom próbálni a palackos búvárkodást is egyszer, hú.


PS.: A gyerekek persze pillanatok alatt profik lettek, ők nem féltek egyáltalán.

Slave to the wage vol.millió

A nyaralás miatt lemaradtam a diplomaosztóról, de egyik nap elmentem a diplomámért, sőt, nagy hirtelen egy fordítós állásinterjúra is, de munkaidő 8-tól 5-ig (és ez egy családbarát intézmény, hát kacagnom kell), úgyhogy kizárt dolog, hogy én ott dolgozzak, mondjuk eléggé kafkai volt a hangulat, szóval nem is baj; a próbafordítás pedig hosszabb volt, mint a záróvizsgánk, hát azért némlieg ez is röhejes.
Eh, maradok egyelőre 1.0-s tanár.


PS: Az Akadémia szívatását meg lélegzet-visszafojtva figyelem: eljön még az én időm és egyszer elmenekülünk Magyarországról, érzem.

Nyaralós

Na jó, megadom magam (így utólag, a nyaralásnak): tök jó nyaralás volt, egy csomót búvárkodtunk (annyira jó, hogy már a gyerekek is tudnak úszni!), úszkáltunk, jókat ettünk-ittunk, tollasoztunk, átvészeltünk két éjszakai vihart (az egyik nagyon ijesztő volt, de jól vizsgázott a sátor), egész jól bírtunk a 7-7 órát oda-vissza, kicsit várost is néztünk, fagyiztunk, beszélgettünk, röhögtünk, olvastunk, társasoztunk.

Hurrá, nyaralunk!

Marcuskám egy ideje mindig hatkor kel - ja, bocs, néha ötkor -, lelkesen felébreszti Lénát, együtt iszonyú zajosak, játszanak, nevetnek, rádióznak, ajtót és hűtőt csapkodnak, így engem is felvernek persze, szóval a szünetem eddig álmos kóválygással telik, na meg kómásan mosok és pakolok, muszáj, mert holnap elutazunk kempingezni a horvát tengerpartra, képzelem ott milyen sokat alszunk majd, haha.
Muszáj nyaralni ha az embernek családja van - én sajnos utálok, tudom, szégyelljem magam -, de sok könyvvel felszerelkezve azért megoldom valahogy.
(A kocsit nagyrészt viszont a gyerekek könyvei töltik majd meg: rémisztő sebességgel olvasnak el sokkötetes ifjúsági sorozatokat, kábé könyörögni kell nekik, hogy ne olvassanak, hogy a könyvek kitartsanak a nyaralás alatt - vagy legalább az úton -, tök vicces.)

PS: A gyerekek épp erre takarítják a szobájukat Marcival, elég szürreális: