Az összes kötelességemet
és tizenhatodik nyàri könyvemet elhanyagolva römiztem egész délután, most már Léna is beszállt, kábé negyvenhárom percig gondolkodik minden körben, Marcussal megőszülünk, mire mi jövünk.
Bevallom, én erőltettem, hogy játsszunk még és még és rablót és kopogóst is, imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.