Az egész helyzet tök abszurd volt, mert leckeírás közben értem oda és a néni a néma csendben ülő osztály előtt adta elő ezeket, kb úgy éreztem magam, mint a rögtönítélő bíróságon és csak azt tudtam makogni, hogy már ezerszer megbeszéltük, hogy soha senkit nem ütünk meg, de a néni csak nézett rám gonderhelten (mintha attól félne, hogy mindjárt leütöm), a gyerekek minket bámultak, nekem meg magyarázkodnom kellett (mondjuk nem én verekedtem, de persze mindenről a gyerek anyja tehet nyilván), teljesen béna helyzet volt, nem is értem, hogy egy tanár ennél mért nem tud jobban kommunikálni (és mondjuk mindezeket a folyosón előadni).
Hazafelé aztán meghallgattam Marcus oldalát is: van az osztályban pár nagyon idegesítő
Azt persze már kilencezerszer megbeszéltük - mivel Lénával folyton tépik egymást, ez állandó téma itthon -, hogy lehetőleg nem ütjük meg azt sem, aki baromira idegesít minket, hanem elkerüljük vagy próbálunk szép szóval hatni rá, de Marcus indulatkezelése finoman szólva még nem az igazi.
Ugyanakkor annyira megértem, ha az idegesítő pinákat fejbe akarja verni, én is szívesen verekednék néha a tanáriban. Ezt egyébként el is mondtam neki őszintén, na meg azt is, hogy végül aztán mégsem verekszem sosem, sőt, kifejezetten kedves és udvarias vagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése