Fontos feljegyeznem: június 28-án letettem a kávét, szétcseszte a gyomromat, muszáj volt.
A fene gondolta, hogy az elvonási tünetek ilyen kemények lesznek (terhesen egyszer már leszoktam róla, de akkor amúgy is piszok rosszul voltam és folyton hánytam meg aludtam, úgyhogy annyira nem tűnt fel): tegnap éjfélkor például még nem tudtam aludni a súlyos izületi fájdalmaimtól, esküszöm azon gondolkodtam, hogy gyorsan bedobok egy dupla kávét üresen, én ezt nem bírom tovább, na meg nagy-nagy együttérzéssel gondoltam Mark Rentonra.
Ma már egy kicsit jobb egy advil után, de ez kísérletnek is érdekes, mert nem is gondoltam, hogy ennyire függő vagyok, napi két kávét ittam, nagy cucc, erre tessék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése