Hú, azért fura érzés volt a gyerekeket ma otthagyni az iskolában (most napközben nem nagyon szabad találkoznunk, igyekeznek a gimiseket szeparálni a kicsiktől és a tanároknak is illik szeparálódni, én azt hiszem), kb olyan, mint anno bölcsibe vinni őket; ez alatt az öt hónap alatt nagyon sokat voltunk együtt, nagyon összenőttünk, úgyhogy eléggé elfacsarodott a szívem ma reggel, mikor elbúcsúztunk.
Amúgy is teljesen rendhagyó, hogy maszkot meg kézfertőtlenítőt pakolunk nekik, mintha műteni mennének, komolyan.
Nagyon fura világ lett itt, de néha már azon gondolkodom, hogy végül talán így lesz vége az életünknek itt a földön: egy ilyen vírus elhozza a súlyos gazdasági válságot, a válság mindenféle viszályokat, háborúkat provokál, aztán azoktól sajnos mindmeghalunk.
(Ej, ne figyeljetek rám, egy csak ilyen szeptember blues, biztos mingyár lesz oltás, hejehuja, dínomdánom, marad a jó öreg frontális, irl oktatás, ovibölcsi, stb)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.