Tegnap volt nálunk orvosi vizsgálat a tanároknak - ez is minek most, de tényleg - és eldicsekedtem a nagy fogyásommal az orvosnak, meg meséltem neki, hogy leszoktam a kávéról* (azt mondta, az ő gyomrának is nagyon rossz, de képtelen leszokni), nagyon megdicsért, majd kiderült, hogy kb egy ovisnál is alacsonyabb a vérnyomásom, ennek mondjuk örülök, bár nem szeretnék újra elkezdeni ájuldozni (általános iskolában meg gimiben rendszeresen elájultam, néha a városban, volt, hogy az iskolában - ekkor kórházba is kerültem -, de remélem ez nem jelenik meg újra).
Szóval fizikailag elég jól vagyok, de a lelkem rottyon van, iszonyatosan kedvetlen meg nyomott vagyok folyton, ez a takony idő sem kedvez a hangulatomnak, na meg a nem múló midlife crisis is teljesen odabasz lehoz az életről keseríti a napjaimat.
* nincs nap, hogy ne vágynék eszelősen egy jó kávéra, a pszichés függés biztos örökké tart
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.