Abban reménykedtem, hogy ha tízkor érek haza, nem kell màr kenyereket kenegetnem az egész csalàdnak, hanem megvacsoràztok nélkülem!
Hàt, igen, kellett volna, de alieneztünk*...
Hû de füstölt a fejem, mikor tegnap este hazajöttem a fodràsztól és még itt kellett pattognom aztàn! Ilyenkor jön mindig a 'Mi lesz, ha meghalok'-kérdés...
A fodràsznak mondtam, hogy legyünk bàtrak, tegyen csak abból a pirosból! Hàtôô elég piros lett.
Talàltam pàr éve egy tök jó fodràszt, aki nagyon megérti a hajfestékes kínjaimat (a bôröm nem bírja a festéket, a mindenféle kímélô, ammóniamenteset se) és egy ideje csak melírozza a hajamat, hogy minél kevesebb ideig érjen hozzà festék a fejbôrömhöz. Így sajnos nem tökéletes, mert a tövénél làtszik, hogy ôszül, de muszàj festetnem valamilyen formàban, mert egyelôre nem àllok készen az anyóka-frizuràra (nehéz elképzelnem, hogy valaha fogok, de a környezetemben azért úgy latom, hogy egy idô utàn elengedik ezt a kérdést a nôk).
* bazi ijesztô jàték, amit nagy ordítàsok közepette együtt jàtszik a csalàd (kivéve engem) az x-boxon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése