ahogy a dolgok vannak

 Marcus diétája a végét járja (velem együtt), de már előre balhézunk azon, hogy mit fog enni később. Sajnos tartok tőle, hogy ő egy maoam-negró-kukoricapufi tengelyen képzeli a további étkezését, ezzel szemben a legújabb dietetikusunktól megtudtam, hogy minél változatosabban kéne ennie kevés állati fehérje bevitelével (helló zöldségek!), amivel nem is az a baj, hogy húst hússal akar enni (ő se egy nagy húsrajongó, érdekes), hanem hogy nem szeret semmit - nagyjából tíz étel van, amit megeszik, zöldséget minimálisat és nagyon nem nyitott semmilyen új kajára. Meg fogok bolondulni, amíg még én etetem.

További izgalom, hogy Léna átmegy egy másik gimibe - már keresgéltünk, meg is volt a kiszemelt, Marci el is ment a szülői tájékoztatóra, ahol beszélt az igazgatóval (és nagyjából életében először doktorként mutatkozott be, mert hátha az igazgató is rangkórságban szenved és jól jön ez a titulus, mikor épp illegálisan be akarod nyomni a lányodat egy egész jó suliba), aki azt mondta, hogy Léna nem felvételizhet, nem végezheti el a kilencediket még egyszer (ez volt a terve szegénynek, hogy részt vegyen az osztály storming fázisában), majd kérte, hogy küldjük el a bizonyítványait. 

Na most Lénának olyan bizonyítványa van, hogy ha átnézed, hallod a tapsot ahogy kihívnak év végén átvenni az ajándék könyvet, meg érzed magát az igazgatói kézfogást is, mert nemcsak, hogy minden évben kitűnő volt, de minden évben kapott tantestületi dicséretet is, meg még hat-hét-nyolc másikat is. Elküldtük, aztán vártuk, hogy mondjon valamit. Amúgy Marci most épp  Wuhanban van konferencián (remélem covid nélkül tér haza) és mikor valamelyik este Léna nagyon nekikeseredett, hogy mi lesz most, hogy nem felvételizhet, hogy fog innen elmenni, jajjaj, mondtam Marcinak, hogy Lénó szomorú, csináljunk valamit, ő meg mondta, hogy beáldozza a roaming díjat és másnap felhívja az igit. 

Fel is hívta, aztán ő meg mondta, hogy mehet is már most, akár félév előtt is - egyelőre várunk egy pontos dátumra, meg lesz vmi angol felmérés - az angolos osztályba (Léna matek tagozatra akart volna, de mondta, hogy jó lesz ez is). Haha, mondtam a többieknek itthon, hogy nem csodálom, hogy az igazgató nem bírt ellenállni Léna csodás bizonyítványának.

Most persze nagyon izgul, meg búcsúzkodik, meg azért még mindig van bizonytalanság, meg lesz ez az angolos izé (vizsgáznia kell angolból), de megvan, amit akart, megszabadul a toxikus lányoktól és megismerkedhet újakkal.

Alapvetően azt hiszem, hogy a 'normális' női viselkedéssel van baja (utáljuk egymást, de úgy teszünk, mintha imádnánk), ami szerintem sajnos az univerzális női viselkedés, de ne legyen igazam, végülis én is ismerek olyan embereket, akik hallottak már olyanokról, akik ismernek kedves nőket, akik önzetlenek és őszinték a barátaikkal  kedves nőket.