szerda, november 11, 2009

egy temetés margójára

Igazából csak temetésekre és esküvőkre megyünk haza: az én rokonaim és ismerőseim meghalnak, a Marciéi házasodnak.
Amíg éjszaka álmatlanul hánykolódtam (a hajnali felébredések helyett újabban nem tudok elaludni) azon gondolkodtam, hogy vajon mi a közös és mi különbözik az anyámban és a testvéreiben (közülük fél év eltéréssel ketten haltak meg idén, az anyám és a nagybátyám, a két legfiatalabb testvér).
Furcsa megfigyelést tettem: a négy testvér közül az egyetlen akit láthatóan sosem érdekeltek különösebben az emberi kapcsolatok, sosem érdekelte a szerelem, nos, egyedül ő nem rákos.