Tulajdonképpen egész életemben (na jó, életem bizonyos szakaszaiban) a nyelv abszurd mivoltát, azaz a szavak használatának korlátoltságát, alkalmatlanságát és fölöslegességét próbáltam bizonyítani, így a hétköznapi kommunikációmat is igyekszem ehhez az elvhez igazítani, illetve már jó ideje abszurd nyelvkönyvet készülök írni, nyilván óriási siker lesz...
A legújabb, a nyelv abszurditásával kapcsolatos játékom igen egyszerű: minden tevékenységünket máshogyan nevezzük, mint ahogy annak idején megtanultuk, tehát ha éppen ágyban fekve szundikálunk, akkor a mit csinálsz kérdésre azt válaszoljuk, hogy leveleket veszek ki a postaládából. Ha pedig a kedves Férfit csetben interjúvoljuk a fentiekkel kapcsolatban a munkahelyén, akkor a következő párbeszédhez hasonlót illik lefolytatni:
A legújabb, a nyelv abszurditásával kapcsolatos játékom igen egyszerű: minden tevékenységünket máshogyan nevezzük, mint ahogy annak idején megtanultuk, tehát ha éppen ágyban fekve szundikálunk, akkor a mit csinálsz kérdésre azt válaszoljuk, hogy leveleket veszek ki a postaládából. Ha pedig a kedves Férfit csetben interjúvoljuk a fentiekkel kapcsolatban a munkahelyén, akkor a következő párbeszédhez hasonlót illik lefolytatni:
2:44 PM me: micsinálsz?
2:45 PM M: origamit hajtogatok
me: ó, azt hittem kádat mosol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése