Ez a "megcsaltak és otthagytak egy gyerekkel", ez a gyászhoz hasonló téma: amíg nem tapasztalod a saját bőrödön, addig mondhatsz nagyon okosakat, lehetsz empatikus (tudom, az vagy, najó, legalábbis szeretnél az lenni, de lássuk be, te is tudod, hogy nem megy az olyan könnyen), aggódhatsz, kioktathatsz, de sem érteni, sem átérezni nem fogod.
A "részvétem" szócska ezért számomra csak olyan emberek szájából autentikus, akiknek már meghalt közeli hozzátartozójuk. Valószínűleg ugyanígy van ez a "majd találsz másikat, aki a gyereket is szeretni fogja" kötelező (és bizonyára nagyon idegesítő) mondattal.
A "részvétem" szócska ezért számomra csak olyan emberek szájából autentikus, akiknek már meghalt közeli hozzátartozójuk. Valószínűleg ugyanígy van ez a "majd találsz másikat, aki a gyereket is szeretni fogja" kötelező (és bizonyára nagyon idegesítő) mondattal.
ilyen helyzetekben miért nem lehet inkább csak annyit mondani, hogy sajnálom, urambocsá kussban megölelni a másikaT?
VálaszTörlésja, hát nyilván lehet, csak mindenki olyan okos akar lenni és én nem is hibáztatom őket, kedvességből csinálják általában.
VálaszTörlésmondjuk a gyászhoz a legtöbb ember képtelen érdemben viszonyulni. persze franc se tudja milyen az az 'érdemben viszonyulás'...
engem mondjuk ne is ölelgessen már az akárki, akár gyász, akár elhagyatás gyerekkel.
VálaszTörlésde mondjuk nem az akárki, hanem a jó barátunk ölelgetne, na? bár ha jobban meggondolom, én sem vagyok egy ölelgetős, az már igaz...
VálaszTörlésmég csak érintős sem vagyok, nemhogy ölelős. de azért akkor már inkább nyomja ezt, mint a Coelho idézeteket, az istenre kérem
VálaszTörlés