ahogy a dolgok vannak

amúgy persze kiderült közben, hogy hiba csúszott a nyomorult ügyintézésbe, szóval szerintem sose lesz pénzem, de lassan már nem is érdekel, egyszerűen elképesztő, hogy mindig minden ügyintézővel elbeszélünk egymás mellett, most, mailben tök más derült ki erről az egész pénzezésről mint amit szóban elmondott, nem is emlékszik arra amit megbeszéltünk, reménytelen, tényleg. rosszul vagyok a bürokráciától.

amúgy meg minden rendben volt az úton, láttunk egy rémes balesetet még magyarországon; egyébként pedig annyit beszélgettünk idáig, hogy teljesen berekedtem mire ideértünk.

szombaton megyünk rómába, juhéjj. meg aztán most derült ki, hogy marci valószínűleg mégis el tud vinni svájcba februárban, utazni jó, szóval minden jó. honvágyam az azér van rendesen, de próbálom trenírozni magam, mantrázom vadul, hogy "már csak tíz hónap trieszt, már csak tíz hónap trieszt", én tényleg igyekszem nem utálni, de nem könnyű, bár ha igazán őszinte vagyok, a legjobban ezt az én definiálatlan helyzetemet utálom, jó, ezt mondjuk eddig is tudtuk, francba, nem jöttem rá semmire megint, pedig mindig annyira reménykedem, hogy 'na most, most megfejtem magam'...