update

Na, miután írtam hajnalban, vidáman reggeliztem egyet, majd naivan azt gondoltam, hogy elaludhatok végre, ám sajnos a hormonok (vagy mittomén mi) közbeszóltak: félálomban váratlanul sugárban végighánytam az ágyat, egy csuda volt. (Ezt kellett volna látnia a nagymamámnak, aki tegnap azt sugallta, hogy tulajdonképpen nem is voltam én egy kicsit se rosszul, csak szimuláltam, hogy őt kihagyhassam az esküvőből, vagy valami ilyesmi).
Szóval hányás után vagy két órán át takarítottam, ágyneműt mostam, kóvályogtam. Kezdek hajlani rá, hogy a pszichés állapotom valóban összefügg a hányásokkal: ha ideges vagyok vagy szorongok, akkor tuti jön az okádás.
Azt tanácsolják az ilyen terheses tanácsadók, hogy fontos, hogy a rosszullétek ellenére is megőrizzük a humorérzékünket. Hümm. Hányások közben-után valahogy nincs min nevetni...