Feljegyzések az ikresek házából vol. 365922

Amikor iszonyú nagy gáz van és reggel és délután és este üvöltenek és folyamatosan enni akarnak és egyszerre kell ölelgetni őket és mi már majd megőrülünk, akkor este, arra a pár órára, újabban összebújva alszunk el a gyerekszobában és félálomban együtt kelünk etetni és röhögünk a babákon meg magunkon, m&m's csokit csempészünk a Léna fejére mikor alszik és utánozzuk a kajáért lihegő Marcikát. Csak a szerelem óv meg a tébolytól.

Feljegyzések az ikresek házából vol. 365921

Most már tényleg nem értem, hogy az emberek miért akarnak gyereket.
Hát, az biztos, hogy nem az első három hónapért csinálják...

(s)iker vol. 2871437

kikerekedtek

heh

Beléptem a wiwre és láttam, hogy egy csomó ismerősöm épp terhes vagy most szült.
Rutinból elszorult a torkom és azon kezdtem gondolkodni, hogy nekem vajon mikor lesz gyerekem...

(s)iker vol. 2871436

Minden egyes etetés egy megnyert csata, főleg, ha utána nem kell órákig altatni őket. De általában kell. És általában nem alszanak, mert mire elaludnának itt az újabb etetés.
Meglepő, hogy ilyen öregen is ennyire jó az állóképességem* (bár még csak hét hete folyik az őrület, várjuk ki a végét): a babák egy nap nagyjából nyolcszor esznek, az ugye két gyerekkel tizenhat etetés, egy etetés másfél-két óra (nem egyszerű velük, hasfájósak, refluxosak, bénán evők), utána rengeteget kell mosogatni, sterilizálni, az úgy kb fél óra biztos, meg elvileg minden etetés után húsz percet-fél órát fejni (btw mintha kezdene elapadni a tejem; nem csoda). Jézusom, nincs is ennyi óra egy nap.
Én egyébként nem hinném el senkinek, hogy ez ennyire brutális, nyilván ti sem hiszitek, nem baj, én azért csak mesélem itt tovább.

*mert bár megőrülök olyan álmos vagyok, egy csomószor ágyba viszem Marcinak a kávét, sokszor kifestem magam reggel, sőt, szexre is van erőm

"Hello Mom, thank you Mom, hi Mom"

Tegnap elsírtam magam a meghatottságtól, amikor Marcika édes, dundi karját nézegettem, ahogy a kis hálózsákján pihentette. Nem tudom, hogy ez még mindig a hormonok hatása-e, vagy egyszerűen csak szentimentális anyuka lett belőlem...jézusom, mibe keveredtem.

Kedves Télapó!

Nagyravágyó és telhetetlen voltam eddig, ne haragudj. Újra átgondolva a kérésemet, belátom, tényleg abszurd volt. Lehetne akkor esetleg valami szerényebbet kérnem? Három óra alvást egybe, na? Nem bánom, lehet délután is.

ahogy a dolgok vannak

Meglepő, de egész szépnek látom az életet, ha sikerül egy óránál többet aludnom.
Mivel se pisilni, se enni, se mosakodni nincs időm, ezért őszintén megdöbbent, hogy még mindig van tejem; persze a kis átkozottak még mindig nem szopnak, gyakorolni meg nincs idő, 22-es csapdája a javából.
Természetesen nem kéne blogolni sem, mert ez is valami fontosabbtól veszi el az időt, de mittomén, ez az a függőség, ami legalább három percre megnyugtatja a lelkem, ennyi jár nekem és kész.
Egyébként úgy néz ki, hogy egy darabig lesz állandó segítségünk: a nagynéném vállalta, hogy eljön és segít; így talán egy héten egyszer tudok majd hajat mosni...Azt hiszem megcsókolom a lába nyomát, mikor megérkezik.

egykék anyukái, ti legboldogabb emberek...

A legjobb azér mégiscsak az, amikor együtt sírunk hárman: ők isten tudja miért (éhesek, bepisiltek, kakilni kell, fáj a hasuk, mar a sav, szeretgetni kell őket, hideg van, meleg van, vagy mert ez egy igen igen kemény, kemény világ), én a kialvatlanságtól, a kétségbeeséstől és a reménytelenségtől. Persze a természet jól elintézte ezt a dolgot: amikor már tényleg azon gondolkodsz, hogy azonnal örökbe adod őket, akkor rád mosolyognak és már hirtelen fel sem tűnik, hogy cafatokban lógnak az idegeid.
Na jó, azért valójában azt akartam mondani, hogy akinek nincsenek ikrei, az semmit sem tud a szenvedésről...

méhen kívüli élmény

Amikor terhes voltam és mozogtak, az sokszor nagyon kellemetlen volt ugyan, de ha valamiért abbahagyták egy időre a ficánkolást, akkor rettegtem, hogy meghaltak.
Most valami hasonló van(mínusz hányinger, gyengeség és okádás): ha abbahagyják az üvöltést, akkor azt vizionálom, hogy meghaltak és percenként bemegyek ellenőrizni őket; erre persze felébrednek és üvölteni kezdenek, majd mikor végre megnyugszanak és abbahagyják az üvöltést, akkor azt vizionálom, hogy meghaltak és percenként bemegyek ellenőrizni őket; erre persze felébrednek és...

Hát nemtom...az apácáknak imádkozás és isten dicsőítése meg a szegények etetése helyett inkább ikreket (mondjuk hármastól felfele, az milyen durva lehet, úristen) kéne csinálniuk: szerintem ez az önfeladás legmagasabb foka.

(s)iker

Nem tudom, jartatok-e utcan veluk, jo erzes, hogy egy csomoan ramosolyognak az emberre, csak a kisgyerekes anyukak szemeben latszik a szanalom ;-)

Háttööö...Feleim, ez valami borzasztó.

na jó, legyen.






de csak mert nincs időm engedélyeket küldözgetni.

...

Két etetés között azon méláztam, hogy gyakran mondogatjuk, hogy embert barátjáról, de vajon nem sokkal megfelelőbb-e (vagy egyenértékű) az embert szerelméről (ilyen még nincs, de még lehet)?
Mondjuk oké, így végiggondolva bizonyos régi szerelmeket az életemben, hajlok rá, hogy a minden felelősség alól felmentő a szerelem vak mondattal felülírjam ezt az új mondást.

"What has been the most difficult challenge that you have faced in your life?" - Twins--they come in two's. Cannot overcome them. . ."

Igazi hardcore ikres esténk és éjszakánk volt: egyszerre üvöltöttek, egyszerre kértek enni, egyszerre kellett szeretgetni őket, egyszerre fájt a hasuk; szóval rájöttem, hogy valójában plusz két kezet kérek karácsonyra, na meg plusz (mondjuk) hat olyan órát, amiről a babák nem tudnak.


Btw hihetetlen, hogy van egy rakás gyerekem...

Blogot írni nem kell(,) félnetek

Blogot írni rossz: ismét meg kell állapítanom, hogy a blog nagyon sokszor félreértések, értetlenség és rosszindulat* melegágya; ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy jól esik írni, a postok és a kommentek kielégítik az ember exhibicionizmusát, a blog által egy csomó érdekes emberrel kommunikálhatunk, a blogírás csodálatos önterápia és szórakozás, egyszóval: blogot írni jó.

* A Rosszindulatú Kommentelőnek (ARK) ezúton üzenem, hogy ne fáradjon: olvasatlanul törlöm a kommentjeit

tulajdonképpen helyzetjelentés

Számomra elképesztő, hogy két ennyire kicsi ember életben tartásához ilyen emberfeletti teljesítményre van szükség...Mellesleg hibás koncepció mentén dolgozunk: nem szopni, hanem vajas kenyeret kenni kéne megtanítani őket.








PS.: Legalább négy óra folyamatos alvást kérek a születésnapomra. Mivel a karácsony a nagyobb ajándékok ünnepe, ezért a karácsonyi ajándékom legyen mondjuk...nyolc óra.

"Hello Mom, thank you Mom, hi Mom"

Az anyám ma lenne hatvan éves.
Még mindig nagyon hiányzik, bár már egyre kevesebbet gondolok rá. Persze mostanában az ő kapcsán is sikerült bűntudatot generálnom magamban: hibáztatom magam, hogy nem szültem hamarabb és így sose tudta meg, hogy milyen nagymamának lenni...