egyszusz

és tudom, hogy iszonyúnak tűnik ez az egész, mert szörnyű képet festek róla, nyafogni szeretek a blogomban, nincs mit tenni, pedig nagyon sok jó dolog is van azért, na jó, gyorsan nyafogok most is, mert itt bizony hajnali négy óra van (nálatok tizenegy) és én várom, hogy a refluxos gyerekeim ülve elaludjanak, hogy aztán végre ágyba dughassam őket és ne keljenek ordítva a sav miatt, vagy fulladozva a köpéstől, etetés után vagyunk, még mindig csak négy és fél órákat bírnak kaja nélkül, úgyhogy megint két órát aludtam eddig, gondolom mire befejezem a blogot, meg a mosogatást, kábé jön a következő etetés, de persze azért aludtam olyan keveset, mert Marcival szülinapoztunk, családi életet éltünk, szóval mondom, vannak jó dolgok is, mi például nagyon szeretjük egymást és a babákat és tegnap a Léna kezébe csörgőt adtam, kicsit csörgette és mosolygott, meg voltunk már a babákkal múzeumban és kirándulni, meg vezetni tanulok és már tolattam is és néha Marcika is elmosolyodik és mélyen a szemembe néz és a nagynénémtől brassóit kapok a születésnapomra és hamarosan megvesszük életünk első közös karácsonyfáját és Marci vett csudás díszeket és harminchat éves koromra csak lett két kis taszilóm és van újra tejem és nagy vagányan Amerikában élünk és kedves amerikai ikresektől zsáknyi márkás babaruhát kaptunk, az emberek kedvesek, az élet szép és még huzat is került a takarómra, nohát