vasárnap, április 10, 2011

ahogy a dolgok vannak

Nem értek egyet a "tíz hónap pokol" elmélettel. Szerintem már most, hat hónap után egész jó ez az ikrezés, semmiképp nem mondanám, hogy pokoli. Jó, estére marha fáradt vagyok, meg van velük elég munka, de most már segítség nélkül is teljesen jól megy minden, abszolút rutinos lettem, a babák mellett már van időm főzni, takarítani, sőt, újabban tornázni - és persze blogot írni - is. Szóval jó volt a segítség, de mostanra pont tök jó velük egyedül napközben: azt csinálok amit akarok, akkor tévézek, netezek, olvasok, mosogatok, főzök és eszem, amikor akarok, akkor megyünk sétálni, mikor kedvem van, szóval függetlenek lettünk végre.
Esténként a kedvenc sorozatgyilkosos butaságaimat nézem vagy olvasok, meg aztán új szokásunk, hogy borozunk a teraszon, nagy királyság. Képzeljétek, itt már annyira nyár van, hogy a légkondi bedöglése teljes elkeseredésbe taszította a családot - na jó, a babák marhára élvezik, hogy egy szál pelenkában fetrenghetnek egész nap, mi viszont dögledezünk az undorító párás hőségtől.

18 megjegyzés:

  1. Két még nem járó gyerekkel azért nem olyan nehéz. Majd meglátod, másféléves mindenhováfelmászókkal és kétéves hisztipókokkal sokkal nehezebb. A 10 hónap egy rendkívül optimista becslés, inkább wishful thinking, mint realitás.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem két gyerekkel mindenképp dupla nehéz és minden korszaknak megvan a nehézsége.
    Nekem az első 4 hó volt pokol,most egész jó,meglátjuk mi vár ránk. (nekem pedig csak 1 van)

    VálaszTörlés
  3. szuper hogy jól érzed magad a bébikkel és hogy van egy kis időd magadra is!


    ui. előre is bocsánat , és nem szeretnék kommentháborút indítani, de én tényleg nem értem, hogy miért kell azonnal elkezdeni károgni, kedves kommentelők..
    jaj, most jó, de majd minden nagyon rossz lesz...amikor járnak a gyerekek, mikor majd hideg lesz, mikor majd meleg lesz..etc....ez annyira, de annyira béna, szerintem....még akkor is, ha egyszer úgy lesz..

    kit érdekel ez most?
    nem kell mindig segíteni, meg előre megmondani...

    nem lehet egyszerűen csak örülni annak, hogy most éppen JÓ mollynak????

    VálaszTörlés
  4. hát, azér az első négy hónapot az ellenségemnek se kívánom...piszok nehéz volt, pedig nem jártak:)
    amúgy egy ikres (a nőgyógyászom anyja) mondta a 10 hónapot: "having twins is ten months of hell but then it's a bliss"). ikreseknek meg sok mindent hajlandó vagyok elhinni ikrekkel kapcsolatban:)
    na de meglátjuk, egyelőre elég jó gyerekek.

    VálaszTörlés
  5. (igen Gabi, valahogy vonzom a károgókat és a megmondóembereket: mindig nézem, más blogokon olyan kis cuki kedveskedések mennek megjegyzések gyanánt...)

    VálaszTörlés
  6. Molly, a babák tündériek és örülök, hogy jól vagy(tok), minden szörnyűség ellenére.

    VálaszTörlés
  7. (még egy a károgó kommenthez. emlékszem, mikor kiderült, hogy ikreim lesznek, akkor ment a nagy negatív hullám: "nem irigyellek", "úristen", "részvétem", stb...most, meg, láss csodát, kiderül, hogy ikrekkel egyenesen könnyű: "két még nem járó gyerekkel azért nem olyan nehéz." de bezzeg majd ha járnak, meg hisztiznek...persze persze, nyilván drogos kamaszokkal, meg sorozatgyilkos ötvenesekkel is nehéz, vizualizálhatott volna a kedves kommentelő ilyen jövőt is nekünk. értem én, hogy nem akart rosszat (vagy legalábbis feltételezem), csak minek mindig ez a nagy pesszimizmus, minek előre aggódni a borzalmas jövő miatt? nem értem. írjatok nekem is tündibündi szmájlis, buzdító kommenteket, ahogy más blogokban szokás, deal? annyira unom már a szarkazmust meg a sötét jövendöléseket.)

    VálaszTörlés
  8. Léna és Marci gyönyörű!
    Sok ikres ismerősöm szerint az első hónapok a legnehezebbek... utána már valamennyi rutint szerez anyuka...
    (a fiatalabbik hugimnak vannak 2,5 éves ikerfiai+ egy újszülöttje)

    VálaszTörlés
  9. :) na, ez például egy nagyon szép komment.
    igen, rutinnal sokkal könnyebb és persze nyilván jönnek az újabb és újabb nehézségek, én ezt nem vitatom. de a hidat akkor ugrom át, amikor nagyon muszáj, ugye...

    VálaszTörlés
  10. Szerintem a pesszimizmusod, a kritikai érzéked és a sebezhetöséged keveréke lehet valahogy az oka, hogy "vonzod" a károgókat.

    Meg hogy a többi blogger törli a negativ kommenteket :)

    VálaszTörlés
  11. pesszimizmusom? soha az életben nem voltam pesszimista.
    na, ezér nem kell blogot írni. teljesen félreismerik az embert, ej.

    VálaszTörlés
  12. :) hehehheee :)
    szerintem nagyon szép, amit hoember írt...azt írja sebezhető és fejlett kritikai érzék...igaz..szerintem
    én kicserélném a pesszimistát szuperracionalistára..
    deal?

    VálaszTörlés
  13. deal:)
    én mindig azt mondogatom, hogy realista vagyok, de a lelkem mélyén nagyon is optimista. ha pesszimista lennék, már nem élnék azt hiszem.
    a sebezhetőséget nem tudom, de szerintem egyre kevésbé igaz, ahogy keményedik és edződik a lelkem. muszáj szegénynek.

    VálaszTörlés
  14. Bocs, nem károgni akartam, de így a hisztikorszak közepén (2,5 év) eléggé rózsaszín ködben látszik a féléves kor. :)

    VálaszTörlés
  15. persze, nyilván lesz még borzasztó, ezt nem vitatom...csak hát volt már iszonyú nehéz, úgyhogy lehet, hogy annyira már nem fog meglepni semmilyen nehézség

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.