ahogy a dolgok vannak

Az a rohadt a fogyókúrában, hogy ha már pár napja nagyon szépen keveset, egészségesen eszel, akkor elképesztően karcsúnak érzed magad, de ilyenkor persze még az égvilágon semmi nem látszik az erőfeszítéseidből.
Btw fogyókúra: a megfizethető futógépekről iszonyú csúnyákat írnak (az amerikaiak mániája mindenről véleményt írni a neten, szerintem jó szokás), az egyik oldalon például ezt olvastuk egy bizonyos márkáról: jobban teszed, ha a rakás dollárt, amit a futógépre költenél, egy kutyára kötöd, majd a kutyát a parkban kergeted...
Persze, lehetne konditerembe járni, de elég reménytelen nekem rendszeresen elmenni itthonról a babák miatt. Este már hulla vagyok, tehát az kizárt, hajnalban szívesen mennék, de olyankor Marci használhatatlan, mert éjszakába nyúlóan nézegeti a kis képleteit. A bébiszitter meg sajnos túl drága ahhoz, hogy folyton elhívjuk pár órára. Szóval kell nekem egy futógép és kész.
Btw bébiszitter: tegnap megint megtetszett, nagyon kedves volt a babákkal, akik lelkesen vigyorogtak rá. Mondjuk Marcika sokkal barátságosabb, mint Léna, Léna elég tartózkodó idegenekkel, sokszor meg is ijed tőlük és zokog. Marcika viszont mindenkinek lefekszik: tegnap a boltban is lepaktált mindenféle vásárlókkal meg a pénztárossal - boldogan mosolygott rájuk és gügyögött nekik.
Asszem elég nagy látványosság leszünk egészen addig, amíg ikerbabakocsiban utazgatnak. Általában örülök a kedvességeknek, meg az érdeklődőknek, de időnként nagyon terhes, például mikor a bevásárlókosárral a kezemben küzdök a babakocsi manőverezéssel.
Érdekes különben, hogy itt a rebellis lelkek Mexikó (vagy Európa) mániások: ilyen például a bébiszitterünk (azért gondolom, hogy rebellis, mert Radiohead-et hallgat, spanyol szakos és el akar költözni Amerikából). Mondtam neki, hogy nagyon szeretném megnézni Mexikót, innen csak valami nyolc óra kocsival, de aszonta, hogy most állati veszélyes, különösen a határ, mert nagy drogháború dúl: az összes díler csatázik egymással, illetve a kormánnyal. Úgyhogy sajnos nem megyünk Mexikóba, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá.
Ja, az is érdekes volt, amit a spanyol szakosságáról mesélt: eddig valami mérnöknek tanult, de most át akar menni spanyol szakra. Ezt itt bármikor gond nélkül megteheti, pedig csak négy éve tanul spanyolul, tehát nyilván nem tud különösebben jól - azt mondta, hogy a nyelvtanja és a szókincse is elég vacak, plusz nem nagyon ismeri az irodalmat, történelmet. Nekem ez azért megdöbbentő, mert nálunk ehhez képest igencsak felsőfokú angol tudás kell ahhoz, hogy bekerülj az egyetemre angol szakra (én csak arról tudok nyilatkozni), plusz a szóbelin oda-vissza kell tudnod mindent a brit és az amerikai irodalomról és történelemről.
Btw angol nyelv: nem is értem mért tudok még angolul...tegnap figyeltem magam, ahogy beszélgetek, tök hibátlanul nyomtam (perverz tanár módjára fel szoktam írni a hibáimat), pedig szinte sose beszélek, mert hát kivel...na jó, tévézni szoktam esténként, tán az fitten tartja az agyam, igaz, az csak a passzív nyelvtudásomnak jó. Egyébként meg sajnos gátlásos vagyok az anyanyelviekkel szemben én is, meg mittomén, olyan idétlen, hogy tudják, hogy én angolt tanítottam otthon és akkor biztos azt várják, hogy mindent tökéletesen értsek és mondjak, de ez azért nyilván nincs így, főleg nem itt, ahol lépten-nyomon megdöbbentő (és általában teljességgel érthetetlen) texasi akcentussal szólnak az emberhez.