csütörtök, április 07, 2011

"Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: - Kibujás vagy bebujás? Ez a gondom óriás!"

Még azt akarom mondani a gyerekes dologgal kapcsolatban, hogy igen, még mindig gyakran eszembe jut, hogy úristen nincs időm magamra, úristen ez így lesz örökké. Aztán leintem magam: vagy 20 éven át mást se csináltam, mint magammal foglalkoztam, elég is már ebből. Nem kell folyton magunkkal foglalkozni.
Ja, meg ez az önzés téma is érdekes, persze nem jutnak előre benne sosem, mindig csak azt ismételgetik, hogy mindenki önző, az anya is, mert a nyeresége a gyerek mosolyából, boldogságából, stb van. Minek így felfújni ezt, nem értem. És ha mindenki önző, akkor mi van? Az egész csak definíció kérdése, nyilván. Nem, ez se korszakalkotó gondolat, ahogy mondjátok. Nem baj, korszakalkotó gondolatokból is van egy rakás...Nemtom. Nem akarok se korszakalkotó, se nemönző lenni. Semmi ilyesmit nem akarok. Jól akarom érezni magam úgy, hogy a környezetemnek is egész sok örömet okozzak. Szerintem egész jól hangzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.