kieg. az előzőhöz

nem, azért nem ennyire fekete-fehér ez a dolog, itt sem csak idióták vannak, akik gyorskaját esznek (sőt, rengeteg egészségtudatos ember van, a legtöbben sokkal többet sportolnak pl mint az átlag magyar), ráadásul vannak játszóterek is, sőt, valószínűleg a legtöbb panelben lakó magyar anya a fél karját odaadná azért az élethelyzetért, amiben én most vagyok, merhogy egy gyönyörű nagy lakásban lakunk, a lakóparkunkban két kacsákkal teli tó van, vannak boltok közel, sétáló részek és játszótér, van egy nagy kocsink és egy fizetésből elég szépen eléldegélünk. tehát elvileg nem lehet okom panaszra. panaszkodni azért panaszkodom, mert rohadt nehéz tök egyedül csinálni ezt a gyerekezést úgy, hogy soha semmi mást nem csinálok. az mondjuk a kellemetlenség része, hogy nem tudok vezetni - ha tudnék, az nagyon sokat dobna a hangulatomon, sokkal szabadabb lennék -, így szó szerint be vagyok ide zárva, persze, ha nagyon akarnék menni ide-oda, akkor mehetnék taxival, vagy a ritka buszokkal, de nemigen van kivel, meg hova - szóval igazából a szociális része rohadt a dolognak és ez otthon is rohadt volna egyébként - bár nyilván sokkal kevésbé -, csak ott még megélni sem tudnánk...