hétfő, november 14, 2011

hinta-palinta, cukros palacsinta

Mindig ideges leszek, mikor magyar babás tanácsadó blogokat olvasok.
Legutóbb a kaján idegesítettem fel magam: az egyik blog szerint nyugodtan adjunk a gyereknek sonkát, virslit, párizsit, meg akármilyen kenyeret - az amerikai blogok pedig nagyjából megtiltják, hogy ilyesmivel tömje az ember a gyereket (kivéve azok, amik a pizzát akarják kicsit egészségesebbé tenni, na az mondjuk mókás), asszem ezzel egyet is értek: szerintem ezeket nyilván senkinek se kéne enni, nemhogy szerencsétlen kölköknek; azon túl, hogy agyon vannak sózva, az égvilágon senki nem tudja pontosan, hogy mi van bennük, nem is értem, hogy írhatja le jó szívvel egy védőnő (valami ilyesmi nőci írta), hogy ez jó a gyereknek. Ezzel az erővel igyon kólát minden reggel...Mondjuk azért az is bosszant, hogy én próbálok mindent nagyon bio alapanyagokból magam csinálni nekik (még a kenyeret is), de az isten tudja azért, hogy mennyire lehet elhinni ezt a nagyon bio-dolgot.
Előbb-utóbb biztos eljön majd az az idő, amikor lesz organic organicja, meg még sokkal bióbb, a különböző márkák már most is biztosan versengenek a bióbb titulusért...Egyébként ez is egy érdekes kérdés, hogy annak, aki nem biót eszik, annak borítékolható valami rákféleség nemsokára, vagy azért kicsit a nem-bio, olcsóbb ételek is ehetők?
Most, hogy a gyerekek miatt sokat foglalkozom az evéssel, meg az ételek összetevőivel, kezdem megérteni a kattant (de amúgy nagyon jó fej) kollégámat, aki nagyjából semmit sem evett és mindenféle magokon meg bogyókon élt, mert rettegett a bolti kajáktól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.