Kedves tévénéző gyerekek!

Arról lenne itt szó, hogy ha tényleg kommentelni akartok, akkor ne kezdjük újra ezt a kötözködős-megmondós-beszólogatós-kétségbevonós izét, mert akkor megint megszüntetem a megjegyzősdit. (Jaj, mielőtt azt kommentelnétek, hogy ez zsarolás, nem, ez nem zsarolás, ez egy... őőő kijelentés).

Az egyik előző kommenten húztam fel magam és nem, nem azért mert sértő, végül is csak egy ártatlan kérdés (értsd: miért állatkázom a gyerekeimet), ugyanakkor a kérdésben rögtön felmerült egy szó, amit nem szeretek, ez pedig az, hogy "szerep".

Gyorsan tisztázzuk: nem, nem, nincs szerep, a szerepekből már rég kinőttem. Egyik legfőbb erényemnek tartom, hogy őszinte vagyok magamhoz, sőt, őszinte vagyok a blogomban is, amit elsősorban önterápiaként használok.

Ez nem azt jelenti, hogy ide mindent leírok, sőt, azt sem jelenti, hogy a blogból teljesen pontos következtetéseket lehet levonni a jellememre nézve, ugyanakkor nagyjából tényleg ilyen vagyok, így beszélek, ilyeneket mondok, állatkának (meg még mi minden másnak!) hívom a gyerekeimet, filozofálgatok, viccelek, sorozatgyilkosokról, Amerikáról, az olaszokról, a magyar politikáról, meg egy csomó minden másról monologizálok és bevallom, nem szeretem, hogy ha valamiről leírom, hogy fekete, akkor azt rögtön szürkének sejtik egyesek. Nem kell mindenbe belelátni valamit: ha azt mondom fekete, akkor arra gondolok, fekete.

Szóval te, kedves névtelen kommentelő, ne vedd zokon, hogy kiemeltem a kommentedet, de kérlek, ne láss bele mindenbe valami izét...a gyerekeim állatkák a javából, Marcika az előbb egy zoknival a szájával rohangált négykézláb, morgott is hozzá, úgyhogy ahelyett, hogy angyalkáknak vagy tündérkéknek hívnám őket, felismerve (és nem letagadva) a valóságot, állatka lesz a nevük. Ettől nem szeretem őket kevésbé, egyszerűen csak nem tagadom le amit látok. Ugyanígy nem hívtam a halálos betegséghez hasonlító terhességemet áldott állapotnak, mert nem volt áldott, förtelmes volt, stbstb. Én tudom, hogy bizonyos témák megkövetelik az álszentséget - na most ez az a blog, ahol ezt nem fogjátok megkapni.

És igen, biztos túlreagálom ezt a komment dolgot és meg is kéne megint szüntetni, mert nem nekem való, nyilván túlérzékeny vagyok vagy mittomén, front jön, meguntam, nem tudom befejezni, eleget beszéltem már erről, helósziaszevasztok.