Úgy szoktunk trükközni mostanában a havi gyerekorvosozással (itt hála az égnek nincs védőnő, csak havi gyerekorvos vizit, ami amúgy jó drága és különben is az agyunkra megy az egyik doki), hogy mindig megvárjuk a heti egy játszóházas alkalmat, amikor tuti, hogy betegek lesznek, majd bejelentkezünk az orvoshoz és így két legyet ütünk egy csapásra: kicsit megvizsgálják, megmérik őket, meg kapnak gyógyszert a randa köhögésükre is - természetesen most is épp betegek, szombaton ugyanis voltunk a csilingelő hangú néni vezette játszó-mászó foglalkozáson (én időnként meg akarok halni ezeken, mer olyan elviselhetetlen, ahogy a foglalkozást vezető csaj nyivákol, de a babák élvezik és az a lényeg. Hú, később menni kell cirkuszba, meg bábszínházba is, rettenetes lesz, érzem előre...) Persze ilyenkor az a szívás, hogy az oltásokért vissza kell menni később, eh, minden nem lehet tökéletes...
Szóval voltunk megint orvosnál, hihetetlenül idegesítő, hogy mindig ugyanazt mondják el, alkalmanként ötven dollárért: hogy ne kapjanak zsíros tejet (azt kapnak), hogy vegyük el a cumit tőlük (csak alváshoz van, de ahhoz muszáj, különben Léna rikácsolva sikít), hogy ne cumisüvegből egyenek (na ezt már teljesítettük), hogy aludják át az éjszakát és meg ne etessük őket éjjel (négy hónapos koruk óta tizenkét-tizenhárom órát alszanak éjjel, szerencsére eszük ágában sincs enni ilyenkor), hogy ugyanazt egyék, mint mi (no way: én száraz kenyéren és vízen élek - nem pont, de nagyjából -, Marci meg két kézzel tolja a gumimacit), hogy hagyjuk őket szabadon játszani a földön (mér, mit képzelt, hogy a hátamon hurcolom őket egész nap?!), hogy olvassunk, mondókázzunk, énekeljünk (hónapok óta folyamatosan tépem a számat, egyelőre úgy tűnik tök fölöslegesen, mer az összes gyerekem csak halandzsázik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.