"Take it from one who knows: It pays to be paranoid."*

Najó, szóval nem bírtam megállni, azért is végigolvastam a sorozatgyilkosos könyvet.

Életem legnehezebb olvasmánya volt, mostanában állítólag sokat nyöszörögtem is álmomban, nem csoda.

A könyv végén van egy túlélő guide: azaz leírják, hogy mit (ne) tegyünk, ha egy sorozatgyilkos karmai közé kerülünk. Ennek kapcsán idéznek egy kedves gyilkos urat*, aki elgondolkodtató tanácsokkal lát el minket (ő már csak tudja mit beszél): először is azt állítja, hogy érdemes paranoidnak lenni. Másodszor is azt javasolja, hogy vegyünk egy pisztolyt és tartsuk megtöltve a párnánk alatt(!?). Harmadszor, szerinte szereljünk a hálószobánkra egy hatalmas zárat, hogy alkalomadtán be tudjunk zárkózni oda. Negyedszer, tegyünk az ablakokban üres üvegeket és mindenképp szereljünk fel függönyöket. Ötödször, mindig legyen nálunk gáz spray és soha de SOHA ne szálljunk be idegenek autójába (nekem ezt egyébként gyerekkoromban minden nap elmondta az anyám, kiegészítve azzal, hogy ne is beszélgessek idegenekkel). Ha pedig valahogy mégis elfogna minket egy gyilkos, akkor szerinte vadul harcoljunk az életünkért, fújjunk gáz sprayt az arcába, rúgjuk tökön, kaparjuk ki a szemét, üvöltsünk, ahogy a torkunkon kifér és mindenképp próbáljunk megszökni.

A könyv írója szerint annyi sorozatgyilkos szaladgál a világban, hogy simán lehet, hogy találkoztunk már párral, csak (szerencsénkre) nem tudunk róla. A sorozatgyilkosok egyébként mindenhol a világban tevékenykednek (és a számuk évről-évre nő szerte a világon), de a legtöbb sajnos Amerikában ügyködik - ideje visszaköltözni Európába, khm.

Az is nagyon érdekes a könyvben, hogy történelmi kontextusba helyezi a problémát, illetve bemutatja, hogy hogyan változott, hogyan fejlődött a gyilkosok technikája.

Amit mond, az meglepő is, meg nem is: azt állítja, hogy a sorozatgyilkosságok "divatjáért" a szabadidő megjelenése és ezáltal a szexualitás változása, a perverziók (és a pornó) térnyerése (a sorozatgyilkosságok ugyanis majdnem mindig szexuális töltetűek) és a média felelős, mert amíg a túlélésért kellett küzdeni és nem volt mit enni, meg járványok pusztítottak, addig senkinek sem jutott eszébe nőket kikötözve, szájukat kipöckölve megerőszakolni őket, pláne pornót gyártani, vagy nézni. (Kivétel ez alól például Báthori Erzsébet, meg a kékszakállú herceg de nekik egyértelműen sok pénzük és szabadidejük volt).

A médiával kapcsolatban pedig közhely, de igaz: a tévé és az újságok (meg nyilván a filmek, a mozi) valóban ötleteket adnak az erőszakkal kapcsolatban, illetve a nárcisztikus gyilkosok állítólag élvezettel szemlélik "művüket", amikor azt világgá kürtölik.

Több sorozatgyilkos azt vallotta, hogy igen nagy hatással voltak rájuk a Zsaru magazin (vajon van még ilyen otthon?) szintű újságok, különös tekintettel a bennük lévő képekre és a címlapokra: a képek szinte kivétel nélkül mindig megkötözött, ájult (vagy halott) nőket ábrázoltak.

Tudom, tudom, ki vagytok borulva már ettől a témától (én is), be is fejezem asszem, a pletykaújságok valahogy kevéssé felkavaróak, bár fene tudja...amikor arról olvasok, hogy Beyoncé eddig három millió dollárt költött az egy hetes gyerekére, akkor komolyan mondom olyan ideges leszek, hogy tépkedni kezdem az újságot, mint annak idején a Magyar Demokratát.