szerda, július 18, 2012

life is a bitch

Te jó ég. Marci főnöke meghalt. Azt hiszem 30 körüli lehetett, sziklát mászott, maratonokat futott és megdöbbentő módon nem egy szikláról esett le, hanem egyszerűen meghalt a sátrában egy hegymászó túrán. 
Teljesen meg vagyok döbbenve, meg persze fogalmam sincs, hogy velünk mi lesz, hiszen a főnök volt Marci munkájának kulcsa, ő pályázott pénzekre és szerződtette a kutatókat, akikkel dolgozni akart. 
Simán lehet, hogy most majd haza kell mennünk, persze fogalmam sincs, hogy ilyenkor hogy és mit csinálnak a tanszéken, nyilván van erre valami megoldás. Te jó ég.





PS.: El van átkozva ez a Houston-dolog. Marci iszonyúan küszködik a munkával, mióta itt vagyunk, valahogy semmi se sikerül neki, ráadásul tegnap kiderült, hogy Triesztben valószínűleg lett volna állandó állása - fizikuséknál ez hatalmas kincs, nagyon nehezen elérhető dolog -, de persze mi kalandozni akartunk, meg hát az tuti, hogy nekem viszont sose lenne ott munkám...de nehéz az élet, de komolyan. Nem lehetne olyan, hogy mondjuk egy évig ne történjen velem semmi sorsfordító/megdöbbentő/felkavaró?Tudom, tudom, bevonzom ezeket a dolgokat.