Most komolyan Isolde tehet róla, hogy már megint folyton szülni akarok, mindig irigykedve olvasok a terhességéről - valamelyik éjszaka pedig felráztam Marcit, hogy mosmár csináljunk még egy gyereket (nem örült, nem csináltunk).
Múltkor már a hányást is csak múló kellemetlenségként értékeltem, mikor a szülni akarok már megint kérdéskörön gondolkodtam.
Aki régebben nem olvasta a blogomat, annak elmesélem, hogy
nyolc hónapig hánytam, átlag naponta háromszor, rosszabb napokon tízszer, utoljára vajúdás közben. Tényleg nagyon rossz volt, sokszor megfogadtam, hogy soha többé
nem leszek terhes. Szülés után három hónappal meg nagyon csúnyán depressziós lettem, napokig bőgtem megállás nélkül, rémes volt az is.
Most meg azonnal terhes akarok lenni, megáll az eszem tényleg.