Hogy majd lesz több időm magamra. És milyen más lesz. És jót tesz majd nekik is. A bölcsi majd mindent megváltoztat.
Hát, az biztos, hogy megváltoztatott mindent: most már nemcsak nappal kell velük lennem egyfolytában (merugye öt nap bölcsi után ötven nap itthon lázasan köhögés következik), hanem éjjel is, hulla betegek vagyunk mindhárman amióta csak beléptünk a bölcsi kapuján, a gyerekek idegbetegek folyamatosan, nyilván nemcsak a terrible twos miatt, hanem mert betegnek lenni szörnyű, ezerrel jobban csimpaszkodnak, stbstb.
Kezdek hinni az otthoni iskoláztatásban - pokolba a bacigazda közösséggel, de komolyan.
PS: A bezzeganyán szokott írni egy ikres csaj a megpróbáltatásairól és egy másik ikres egyszer valami ilyesmit beszólt neki, hogy miért érzem minden írásodból, hogy szerinted az ikrezés szívás? És akkor nekem nagyon viszketett a tenyerem, hogy válaszoljak neki, hogyaszongya talán mert az? Aranyosak, imádom őket, de ami most itt folyik, azt az ellenségemnek se kívánom.
Nem lehetne most két évet átaludni?
Muszáj átesni ezeken. Minden betegség lenyomatot hagy és edzi az immunrendszert, ezzel nyilván nem mondok újat. Ezt már egy 6 éves gyerek mellett is látom, lekopogom, évröl-évre kevesebb a téli megfázás. Aki kiskorában nem jár közösségbe, az késöbb lesz ilyen beteges. És elhiszem, hogy ikrekkel tényleg minden kétszer olyan nehéz gyerekkorban.
VálaszTörlésazon gondolkodom, hogy ez ugyanolyan, mint két kis korkülönbségű gyerekkel?
VálaszTörlésmert tökre úgy tűnik.
hát ezt nem tudhatom, nem voltam még más helyzetben.
VálaszTörlésikresek szokták mondani, hogy az ikrek, az nem "két gyerek" - én is úgy érzem, mintha négy lenne.
(de végülis tök mindegy - attól nekem se nem jobb, se nem rosszabb, ha tisztázódik, hogy ez most mennyire nehéz és most ez "csak" sima testvérhelyzet-e. mert ez most pokoli nehéz. uyganakkor talán annyiban tényleg sokkal nehezebb ikrekkel, mint két "sima" testvérrel, hogy az embernek semmi tapasztalata és máris duplán kell okosnak lennie. egy első gyerekkel legalább lehet gyakorolni.)
VálaszTörlésTudod, nekem négy van, de minddel halálosan nehéz volt az első félév a bölcsiben külön -külön is.A legkisebb 1,5 éves korára 18 oldalas betegséglistát produkált, onnan tudom,hogy azt vittük magunkkal a pullmonológiára és az alapján 2 hetente volt beteg, ami nem csak sima taknyosság volt... Csak nyáron nem voltak sokat betegek, de! mire nagycsoportosok lettek, azaz 6 év körüliek, addigra ezt "elfújták". Remélem a kicsinél is így lesz. És ami nekem segít, az a C-vitamin és a Béres csepp, amit 2 éves kortól adhatsznekik, csak annyi a gáz vele, hogy csak akkor amikor épp nem betegek, valamint ha Morci orra folyik, azonnal adom neki a cetirizint ( antihisztamin .
VálaszTörlés) Tudom, hogy iszonyat amin átmész, de egyszer lesz jobb is, mantrázd ezt:)
Ja, a kicsi már akkor is baromi beteg volt folyamatosan, amikor még nem is volt bölcsis, csak épp 4.-gyerek volt....
VálaszTörlésEn nem vagyyok biztos benne, hogy ezen muszaj atesni, mert en 3 evesen vittem elöször oviba, egyböl beteg lett, aztan honapokig ez ment, majd kiirattam, aztan ismet csak 4,5 evesen ment, es nem volt beteg , max. evente egyszer, azota is ez van.
VálaszTörlésEn nem eröltetnem a helyedben a bölcsit, ha nem muszaj, minek szenvedni?
Egyszer korábban, amikor azt érezted "az" a kor a legrosszabb, írtam neked, hogy szerintem a 2-3-ig az igazi szívás. Nekem eddig az volt a legrosszab, bár sosem elemeztem ennyire részletesen hogy mitől, de igen úgy emlékszem vissza, hogy az volt a legkimerítőbb, az eddigi majdnem 7 év alatt. De hidd el ez is elmúlik.
VálaszTörlésMa reggel elvittem ket az oviba, és Vince szemén monoklit láttam. Kérdeztem tőle, hogy mikor szerezte. Erre ránevetett Lórira, és cinkosan megkérdezte: -Emlékszel? Tegnap megrúgtál.
Ebből az egészből én csak annyit hallottam, hogy marha nagy buli van lefekvés után a gyerekszobába, és csak röhögnek ezerrel.
Lesz még jobb.Kitartás, jobbulást.
Nekem a gyerekorvos mondta minden téli hónapban, amikor vittem hozzá a kölkecet, hogy ez egy szükséges rossz, kell az edzés az immunrendszernek és késöbb jobb lesz. Persze, nem tudom, hogy mi lett volna, ha nem jár oviba a gyerek, mennyire volt standard vigasz-szöveg, amit mondott, de nekem laikusnak mindenesetre logikusnak tünik az indoklás.
VálaszTörlés"Egyszer korábban, amikor azt érezted "az" a kor a legrosszabb, írtam neked, hogy szerintem a 2-3-ig az igazi szívás."
VálaszTörléshát, valahogy a nagyon nehéz időszak a második költözésünk után kezdődött, akkor lehettek másfél évesek és azóta egyre fokozódik. eszelős lesz ezt még egy évig bírni, bár biztos örülhetek, ha csak egy év még és nem több...
amúgy meg, persze, muszáj edződni az immunrendszernek és azt csak így lehet. ha valaha közösségbe akarom adni őket, akkor muszáj kibírni ezt a rémes időszakot. a bölcsi pedig egyrészt azért kellett, hogy mi ne dilizzünk be teljesen - mondjuk egyelőre minden rosszabb, de hátha lesz jobb is -, másrészt a beszéd miatt, harmadrészt az olasz miatt, negyedrészt a végtelen elszigeteltségünk miatt: élő gyereket kábé most láttak először a játszótéren kívül. egyébként láthatóan nagyon élvezik és tényleg tök jó dolgokat csinálnak, fognak úszni is pl (akkor nyilván folyton betegek lesznek), szerintem egészen biztosan jót tesz nekik, betegség ide vagy oda.
Utálhatsz - de mégis azt gondolom valahogy magadat hozd helyzetbe lelkileg.
VálaszTörlésHa visszatekintenél vajon hány örömös bejegyzésed lenne?
Most formálod gyermekeidet leginkább.
A közösségbe kerülő gyerekek mindent összeszednek, és azok is, akik itt-ott csak úgy beszippantják a bacikat.
S az anyák éjszakáznak, orrot fújatnak, rimánkodnak, hogy a gyerkőc vegye be a gyógyszert!
Ha van köztük 1-2 év különbség mitől lenne könnyebb dolguk?!
Érdemes lenne mélységekbe tekintened min tudsz a gyerekek iránti feltétlen elfogadás jegyében (!) változtatni- mert így nem soká fogod "kibírni"...
Bocs.
Bár tudnál találni barátnőt, aki szívesen venne le terhet vállaidról.
nem utállak, de az örömökről nem nagyon szoktam írni, mondom, nem erre van ez a blog.
VálaszTörlésés hát akárhogy is nézzük, ez egy piszok nehéz helyzet, szerintem csoda, hogy ilyen jól bírom még mindig.
nehéz helyrehoznom magam lelkileg, ha nincs miből töltekezni.
nem tudom, hogy könnyebb lenne-e a dolgom bármilyen korkülönbséggel és nem is számít egyáltalán. nehéz a dolgom, ez van. és mondjuk azzal, hogy kedvesen felhívod a figyelmem arra, hogy egy depressziós anya milyen rossz a gyerekeknek, sokat nem segítesz. (na ezért utálom a kommenteket. ezeket minek leírni, komolyan?)