Rohannom kell, holnap olasz vizsga - a múltkori csak próbavizsga volt, na -, de a délutánomról muszáj megemlékeznem, döbbenetes volt: Léna a délutáni alvást úgy zárta, hogy belehányt az ágyába - valószínűleg a köhögéstől, egy csuda volt a répadarabokat vakarni a lepedőről, én mondom - , de mivel akkor még nem aludták ki magukat, viszont visszafektetni már nem lehetett őket, ezért vagy két órán át kánonban sikítottak, én ilyet még életemben nem hallottam, komolyan ijesztő volt és semmi nem használt, ilyet még csecsemőkorukban sem csináltak soha, már azon gondolkoztam, hogy hívom a mentőket (hozzám) - aztán valahogy elmúlt, de most úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger.