Léna pingvineket nézeget egy könyvben. Hirtelen mérges lesz, eldobja a könyvet és kiabál: nem szejetem pingvineket! Mamát szejetem! és vadul megpuszil.
Valami hirtelen történt a gyerekekkel. Megnőttek, nagyon megokosodtak, nem is tudom.
Volt ugye ez a nagyon rossz időszak, mikor mindenki folyton beteg volt és esett az eső, nos, a betegségek nem múltak el igazán (mindig van valami, ma például Marcus csípésszerű - akár allergia is lehet, annyira nagyon sok és fura helyeken van - izékkel a testén ébredt, vakarózik és igazi férfi módjára halálosan szenved), de eső már ritkán van és valahogy mindenkinek sokkal jobb a kedve és a gyerekek úgy általánosságban sokkal kevésbé hisztisek, egy csomó dolgot meg lehet velük beszélni (igaz, hogy nagyon nagy türelem kell hozzá, de sokszor sikerül) és szerintem egyértelműen látszik, hogy a beszéd hozta meg a hisztihelyzet változását, gondolom már nem olyan frusztráltak, mert nem tudják közölni amit szeretnének.
Meg aztán mostanában időnként azt vesszük észre, hogy ülnek ketten az ágyukon és beszélgetnek, meg könyvet nézegetnek és legalább öt percig nem gyepálják egymást. Tegnap hazafelé az utánfutóban megtárgyalták, hogy mit látnak az úton, aztán közös megegyezéssel dalra fakadtak, nagyon jól szórakoztam. (Oké, levezetésként pofozkodtak is kicsit...)
Persze a jobb légkörhöz az is kell, hogy én jobb hangulatban legyek, az meg sok mindentől lehet: az tényleg nagyon jót tesz, hogy ki tudunk menni, az is nagyon jót tesz, hogy nem vagyok folyton beteg és hogy nem vagyok egyfolytában velük, meg persze az sem baj, hogy Marci nem tízkor jár haza, mint Amerikában tette (mondjuk most épp nagyon dolgozik valamin, tehát tízkor jár haza, na tessék, visszavonom), hanem nyolc körül már itthon van és mesél nekik este, meg segít.
Viszont talán leginkább az van az egész mögött, hogy én ezt a korszakot jobban élvezem, mint a kisbabásat - egy csomóan vannak, akik leginkább babázni szeretnek szerintem -, hát nyilván nem ugyanúgy éli át egy anya sem a gyereke különböző korszakait.
A lényeg viszont, hogy most minden sokkal jobb és láthatóan mindenki jobban érzi magát, mint mondjuk két hónapja, nagyszerű, remek, csodás.
Gondolom azok szeretnek inkább babázni, akiknek egyszerre csak 1 csecsemőjük van :-) Azért kettővel egy időben elég húzós lehet. Én az este 8 órás hazaérkezésért is morgok, annó úgy képzeltem el a családot, hogy du. 4-5 óra körül apa hazaténfereg, stb. Ebből csak a hazaténfergés jött be este 8-kor, vagy később.
VálaszTörléshát, néha én is morgok, de aztán mindig megenyhülök, mert egy kutató az szerintem már csak ilyen. Marci hazajön, lefektetjük őket, aztán egy csomószor dolgozik tovább, neki láthatóan ez nagyon fontos szenvedély, igyekszem kevéssé korlátozni benne. (tegnap pl vagy tizennégy órát dolgozott és este bevallotta, hogy ez a munkamennyiség az, amivel már elégedett)
VálaszTörlés(ja, a dupla csecsemő meg szerintem nagyon nehéz, főleg egyedül és tapasztalatlanul.)
VálaszTörlésSajnos az én férjem is dolgozik még otthon azok után, hogy már eleve későn érkezik haza. Én bizony igyekszem korlátozni, de nulla siker az eredménye. Még a megértés halvány csírája is hiányzik belőlem. Persze ettől nem lesz jobb nekem, meg neki sem.
VálaszTörléshát nem tudom a férjed pontosan mit dolgozhat, vagy hogy te mennyire gondolod, hogy neki az a valami fontos, vagy hogy ő pontosan miért tartja annyira fontosnak, hogy folyton csinálja, de nekem azért tetszik, amikor valaki valamibe lelkesen beleveti magát és azt akarja csinálni bármi áron, főleg, ha előzőleg nagyon sokat tanult azért, hogy azt csinálhassa amit. és nyilván nálatok is az van, ami nálunk, hogy a férjed munkája miatt utazgattok ide-oda, tehát ilyen szinten nagyon is megértő vagy, nem?:)
VálaszTörlés(mondjuk az nem tetszene annyira, ha hegyet mászna ilyen szenvedéllyel, de erről már volt itt egy másik vita;))
(persze ha egy multinál volna menedzser és hisztérikusan dolgozna éjjel-nappal, akkor szerintem nem volnék megértő, nekem az csak bolhacirkusz - dehát nyilván nem mentem volna hozzá, ha egy multinál volna menedzser, mert akkor egyéb pontokon sem egyeztünk volna egyáltalán)
VálaszTörlésÉppenséggel multinál van, de nem menedzser. Persze amikor megismerkedtünk, akkor nem dolgozott ennyit. Én úgy vagyok vele, akármennyire szereti a munkáját, gyereket csak az vállaljon, aki valamennyi időt rá is tud fordítani. Hát valamennyit rá is fordít, de nálam a valamennyi az jóval több, mint amit ő gondol. Kénytelen vagyok vállalni az utazgatást, még ha nem is szívesen.
VálaszTörlésna tessék és már megint ott tartunk mint a múltkor: mikortól önzés a karrier nőknek/férfiaknak?
VálaszTörlés(én mondjuk azért nem érzem szentségtörésnek, hogy Marci mindig dolgozik, mert amúgy meg rengeteget segít amikor itthon van, szóval nekem ez így oké, bár persze én is szoktam néha morogni, ha valami brutál fontos cikket kell írni éjjel-nappal (ugyanakkor meg bűntudatom is van a morgás miatt, úgyhogy igyekszem leállítani)