Már megint (még mindig) sokat gondolkozom az anyák beszűkülésén, meg hogy az embert nyaggatják, hogy legyen a régi önmaga, beszéljen okos és vicces dolgokat, írjon róluk blogot, stb.
De hiába: nem tudod már teljesen leválasztani magad a gyerekezős énedről és viccelni meg okos dolgokat mondani a régi önmagadként, nem, te nem vagy a régi önmagad, nem is leszel soha többé, te bizonyos értelemben elmúltál és jó ideig csak a gyerekeiddel együtt vagy értelmezhető és nagyon sokáig üresnek és csupasznak és kívülállónak érzed magad a gyerekeidről leválasztva, a régi önmagadat keresve.
Szerintem nagyon hosszú idő, mire az ember újratanulja az életet gyerekekkel és aztán fokozatosan távolodva tőlük - de ugyanolyan már sose lesz semmi, hiába is kérik ezt számon az anyákon.
Így van és szerintem ez így jó, változunk. Biztos van valahol mindenkiben egy "ősén", de egyébként a körülményeink miatt mi is másként értelmezzük magunkat időről időre. Gyerek, singli,fősulis, menyasszony( én nem voltam ) feleség, anya és e mellé jönnek a munkahelyi szerepek is ésmég rárakodnak erre hétköznapok.Szerepek, szerepek, szerepek egymás mellett több is, ezek is mi vagyunk, kereshetjük a 20 évvel ezelőtti "jófejséget", de az a a fajta szemléletmód és a többi nyilván átalakult már, mert mi magunk is változunk és ez így természetes.
VálaszTörlésPontosan. Sőt bődületes baromság ilyet kérni is. Akkor ő meg legyen már az óvodáskori önmaga, mert akkor milyen jól tudtunk együtt mászókázni.
VálaszTörlésEgy csomó mindent nem ért (meg) az ember, ha/amíg nincs saját gyereke.
VálaszTörlésEz ugrott be erről...
VálaszTörlés"When a woman makes the choice to marry, to have children, in one way her life begins but in another way it stops. You build a life of details. You become a mother, a wife and you stop and stay steady so that your children can move. And when they leave they take your life of details with them. And then you're expected to move again only you don't remember what moves you because no one has asked in so long. Not even yourself."
― Robert James Waller: The Bridges of Madison County
És nekem, aki annyira vártam/várom a gyerekünket, ez nagyon szép perspektíva - kivétel az utolsó mondat. Szóval remélem, sosem felejtem majd el megkérdezni magamat, hogy mit szeretek úgy igazán... :)
igen, valahogy egyensúlyozni kell a 'gyerekezős én' meg a 'régi én' között, bár nekem most épp elképzelésem sincs hogyan...néha próbálom felidézni, hogy milyen volt a gyerekek előtt, de egyre kevésbé megy, nekem olyan ez, mint egy nagy szerelem kezdeti lángolása után, amikor az ember kicsit hátralép, de egy jó darabig nem nagyon tudja helyre tenni magát a világban.
VálaszTörlésszerintem brutális lehet, amikor felnőnek és elmennek a gyerekek.
hát tényleg nem....és ami ijesztő, hogy ha a felnőtt gyereked (24) szenved valami miatt, még sokkal jobban beledöglesz, ez amúgy alig hihető szerintem, ha nekem mondják ezt húsz éve, jól nem hittem volna el...
VálaszTörlésTokeletesen megfogalmaztal. (Ugy ertem engem.)
VálaszTörlésFranciakulacs