Ma este hattól fél tizenkettőig álltam a konyhában: megcsináltam a gyerekek fosatós joghurtját sok napra előre, ebédet főztem holnapra (mert vezetek délben, fúúúújjjj, most éppen nagyon utálom, az oktató valóban jól végzi a dolgát, kemény munkával elérte, hogy rosszul vagyok az egésztől), közben mostam két adag ruhát, mindent kiteregettem, közösen lefektettük a gyerekeket (ez jó hosszú procedúra mesével meg utórezgésekkel együtt), majd visszamentem a konyhába és Marcinak külön vacsorát főztem, aztán most meg itt ülök holtfáradtan és megint azon tűnődöm, hogy a nagymamám hogy a csudába élt 85 évig, mikor hat ember ruháját mosta puszta kézzel?! Komolyan nem értem. Mert van ugye ez a mondás, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz, vagy valami ilyesmi, én ezt értem, én inkább azt nem értem egyáltalán, hogy a mosógép nélküli mosás az hogy nem öl meg? Rejtély.
Meg aztán mondogatják azt is, hogy ha az ember dolgozik és gyerekei vannak, akkor otthon van egy második műszak, nos, az én megfigyelésem az, hogy második és harmadik műszak van itthon, ki vagyok purcanva teljesen.
Amúgy meg komoly szakmai számvetést tartottam a hétvégén, el vagyok kenődve, meg fáradt vagyok a saját nyughatatlanságomtól, jaj, nem könnyű ám nekem velem.