Léna Triesztben nagyon fájlalta a torkát, ezért el kellett vinnünk oda, ahol annak idején a felháborító esetem történt a magyar nővérrel - azóta is ordítani szeretnék, ha eszembe jut, hogy milyen emberek élnek a világban.
Amúgy a "milyen emberekről" még az is eszembe jut, hogy a bébiszitterünk egyszerűen elérhetetlen, semmilyen formában nem kommunikál velem, nem hív vissza, sms-re, email-re nem válaszol, azelőtt pedig tök megbízható és elérhető volt.
Hajlanék rá, hogy azt gondoljam, valami baja esett, ha nem történt volna már velem nagyon sok furcsaság emberekkel kapcsolatban: volt egyszer például egy tanítányom, aki nem jött a megbeszélt időben órára és mivel tudtam, hogy nemsokára érettségizik, lelkiismeretes tanár módjára párszor hívtam, hogy mégis mi van vele, mért nem jött, mikor jön. Egyszer felvette és beleordított a telefonba, hogyaszongya miattad fognak kirúgni a munkahelyemről, te hülye picsa.
Pár hét múlva eljött a tanteremhez, ahol tanítottam és mintha mi sem történt volna, kacagva megköszönte, hogy segítettem az érettségire való felkészülésben. Azóta is kerekedik a szemem ha ez eszembe jut, de a lényeg: láttam már - egész normálisnak tűnő - embereket teljesen kifordulni önmagukból.
Pár hét múlva eljött a tanteremhez, ahol tanítottam és mintha mi sem történt volna, kacagva megköszönte, hogy segítettem az érettségire való felkészülésben. Azóta is kerekedik a szemem ha ez eszembe jut, de a lényeg: láttam már - egész normálisnak tűnő - embereket teljesen kifordulni önmagukból.
(Btw mik vannak: európai kék kártya ide vagy oda: Léna vizsgálata 30 euró volt, fel vagyok háborodva.)