Nem értem egyszerűen, hogy miért sokkal könnyebb egyedül a gyerekekkel: Marci elutazott, én meg lazán csinálok mindent egymagam, sokkal-sokkal gyorsabban és hatékonyabban mint mikor ketten vagyunk. Jó, hát nyilván ha itt van, akkor egymással is foglalkozunk - néha próbálunk beszélgetni, de ez szinte lehetetlen, mert a gyerekek minden egyes szavunkba belevágnak, szó szerint -, meg nyilván próbál mindenki egy kis saját időt lopni magának ha már úgyis itt a másik és így csak nyúlnak a vacsorák, fürdések meg lefektetések, de most meg itt egyedül pikk-pakk megcsináltam mindent, foci, vacsora, fürdés, mese, takkra ágyban voltak, jóval előbb mint szoktak, fura.