kedd, február 16, 2016

ahogy a dolgok vannak

Szerintem tuti, hogy azért rendelte el az orvos a talpbetét használatát, hogy a talpam széle mellett az egész talpam elkezdjen fájni, így ugyanis végül majd könyörögni fogok neki egy kis csontfűrészelésért és ebben bizonyára perverz örömét lelné. 

Amúgy meg nyűglődöm, vacakul alszom Marci nélkül, folyton felébredek, fülelek, hogy nem köhög-e valaki, reggel meg élőhalott vagyok, ráadásul negyed hét helyett negyed hatkor kell kelnem és fél hatkor már vonszolom is ki a gyerekeket az ágyból, Marcika rettentő helyes volt reggel, kért még egy kis feltámadási időt és mire visszamentem, felöltözve fogadott (ez Marcusnál nagy dolog, bár újabban borzasztóan igyekszik, nagyon édes, nem bírom idegekkel), Léna meg némán sírt az álmosságtól, csak könnyek folytak a szeméből (szegény nagyon nem jó alvó, nehezen alszik el, könnyen felébred, aztán meg folyton álmos), megszakad a szívem ezektől. 

Annyira nehéz egyedül sakkozni a gyerekekkel meg az idővel, folyton stresszelek emiatt: ma például fogorvoshoz megyek, de ha kicsit is csúszik a dolog (és mindig csúszik), már nem érek oda időben az oviba és a gyerekeket a rendőrségre viszik és bár most viccelek ezzel, de Marci szerint egy idő után (de mennyi idő után? És ki viszi őket oda? Amikor Marci elfelejtett értük menni és én taxival odavágtattam, akkor a takarító nénik vigyáztak rájuk...) tényleg oda viszik őket, ha a szülők nem bukkannak fel. 
Iszonyú nehéz lehet egyedülálló anyának lenni, bár biztos egy idő után beállnak valahogy ezek a dolgok és kialakul valamiféle egyensúly, nem tudom. Léna este nagyon sírt az apukája után, na ez a másik, amit nagyon nehéz kezelni, sokkal nem tudom biztatni, mert Marci március 5-én jön csak haza, szóval ilyenkor simogatom és hagyom sírni, elég szomorú. 

Elképesztő, hogy micsoda bürokráciája van annak, ha az ember a gyerekével marad otthon táppénzen: huszonöt papírt ki kell tölteni és épp csak a bugyim színét nem kell megadni, annyira béna - nyilván ezzel szeretnék ösztönözni, hogy az ember ne menjen táppénzre a gyerekével...továbbá ezúton keresem a megoldást arra a rejtélyre, amin sokat gondolkodom újra meg újra, nevezetesen, hogy a fidesznyikeknek mi a jó ég baja van, de tényleg. Ezeknek a hardcore Ovi rajongóknak, úgy értem. Ezek betegek, nem? Egyszerűen nem lehetséges, hogy másképp azt szajkózzák, amit. 
És oké, mondjuk mindig, hogy agymosottak, de mitől? Az agymosáshoz nem kell nagyon sokat az agymosó közelében lenni és hallgatni az ő mantráit a meggyőződéséről? Persze simán lehet, hogy Orbán titkos szeánszokon babonázza híveit, el tudnám képzelni. Őrület. 
Menjünk már el ebből az országból, olyan rosszul érzem magam itt. Mondjuk van ez a vonulat a magyar sajtóban, hogy arról cikkeznek, hogy csak a béna, szar, képzetlen munkaerő marad itthon, na mondjuk szerintem ez kurva sértő, én személy szerint kikérem magamnak, nem tudom ti hogy vagytok vele. 

7 megjegyzés:

  1. (Milyenek a Fidesz-szavazók) Konok Pétert olvasod? Ö irta ma: "Orbán Viktor fb-oldalának üzemeltetője feltett egy Radnóti-idézetet (Két karodban). A kommentelők mintegy egyharmada megköszöni a miniszterelnök úrnak, hogy ilyen szép verset írt. Ők a biztos, átlagos Fidesz-szavazók. Mintegy egyharmaduk külön is kiemeli a versben olvasható hazaszeretetet."
    Amúgy mások szerint ez egyfajta Stockholm-szindróma. Ha megtalálom, ki irta, megirom, elég hihetöen hangzott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De a Stockholm szindrómához nem kell testi közelség is?
      Btw Stockholm-szindróma: valami vadmacsó blogban levezették, hogy a szülők mind Stockholm-szindrómások, mi azóta is ezen röhögünk, azért van benne valami.
      Ezen a Radnóti dolgon meg azt hiszem már meg sem lepődöm...rettenet.
      Nagyon érdekes lehet a Fidesz-lover agy:)

      Törlés
  2. Lobster (oriblog.blog.hu) sokat irt hétköznapi csicskaságokról, de most nem találom, melyik az a poszt.

    Amúgy biztos van a Fidesz-szavazói létre egy vagy több pszichológiai/pszichiátriai terminus technicus.

    VálaszTörlés
  3. Nézd a jó oldalát: egyáltalán létezik a gyerekre táppénz: itt Spanyolországban ez ismeretlen fogalom. Ha beteg a gyerek hívd a nagynénit, nagymamát, szomszédot, barátnőt. Ha egyik sincs, fizess a bébiszatyornak. :-(
    Mondjuk itt simán viheted oviba/suliba antibiotikum mellett, ha már nem lázas akkor mehet, a gyógyszert beadják neki. Hogy ez jó vagy rossz az nézőpont kérdése...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na erre tényleg nem gondoltam, így azért már mindjárt más (vicces, mert épp azt nyomozza Marci, hogy hol dolgozik, az is kell a táppénz kérelemhez és neki nagyon bonyolult ez az ügy, mert ahova valójában bejár, az egyáltalán nem a munkáltatója:))

      Törlés
  4. Arról a bizonyos agyról hosszan tudnék mesélni, van a családban. Egy dolog hiányzik belőle de az nagyon a ráció... Mivel nyílt a blog nehéz, de magamban tartom a részleteket:)

    VálaszTörlés