"Come back to Texas It's just not the same Since you went away Before you lose your accent And forget all about the Lonestar state There's a seat for you at the Rodeo And I've got every slow dance saved Besides the Mexican food sucks north of here anyway "

Marci elment reggel, de este még felidéztük miközben pakolt, hogy milyen volt, mikor két bőrönddel és a macskával (meg a két gyerekkel a hasamban) elköltöztünk Amerikába.

Emlékszem, éjfélig pakoltunk és biztosak voltunk benne, hogy valamit elfelejtünk, aztán végül éjfél körül csak lefeküdtünk attól rettegve, hogy valamit tényleg elfelejtettünk, nem tudtunk aludni, valahogy négy körül keltünk, én előre szorongtam, hogy okádni fogok (és nem történt semmi ilyesmi meglepő módon, először az átszállásnál hánytam Chicagóban - az adrenalin biztos megoldotta a dolgot), meg a macska miatt is nagyon aggódtam (szegény, a csomagok közt töltött tíz órás út hatására végképp elhatalmasodott a neurózisa. Átszállás előtt találkoztunk vele és minden szál szőre égnek állt és eszelősen nyávogott.)

Érdekes, hogy amiatt csak kicsit aggódtam, hogy elkezdek szülni repülés közben, valahogy a terhességem alatt végig halálosan nyugodt voltam a terhességgel kapcsolatos dolgok miatt (na jó, kivéve a hányást, de az végül is nem a gyerekek problémája volt, ők végig jól voltak): egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy baj lehet és a hormonok szerintem jót is tettek az idegeimnek - mindenre csak legyintettem, meg alapvetően nagyon kipihent voltam: a nap nagy részét átaludtam ugyanis.

Aztán miután megérkeztünk, villámgyorsan kellett lakást találnunk és be is kellett rendeznünk azt a lakást (emlékszem, egy csomót flangáltunk az Ikeában), vennünk kellett egy kocsit (na azzal is szerencsétlenkedtünk egy csomót), plusz meg kellett vennünk az alap babadolgokat (mondjuk elég jellemző azért, hogy miközben csordogált a magzatvizem, Marci elrohant betétet venni nekem, én meg szedegettem össze a kórházi cuccom; a kórházi ügyeletes orvos úgyis azt mondta, hogy nagyon ne siessünk..). 

Utólag már azt gondolom, hogy bármennyire is gyengének éreztem magam, alapvetően hihetetlen jó erőben voltam (nagyjából egész nap rohangáltunk az intézendők miatt)  és nagy szerencsém is volt az egész terhességgel: egyszer volt kicsit magasabb a vérnyomásom, éppen akkor, mikor Amerikában először elmentünk orvoshoz, de amúgy végig minden tökéletes volt. 

És aztán persze az idősebb, ügyeletes orvossal is nagy szerencsénk volt, aki a kritikus pillanatban, amikor Marcika nem akart kijönni és elkezdett esni a szívhangja, félretolta a fiatal - egyébként tök jó fej - orvosomat és szépen kifogózta Marcust a titkos mexikói fogóival (azt mesélték róla utólag, hogy mindenféle mágikus szerszámai vannak, amiket meg sem mutat senkinek.) Egyébként ilyen laza, veszkó csizmás fazon volt és azt mondta nekünk, hogy a magyarok a kedvencei Semmelweis miatt (na tessék, ilyen is van).

Hú, ezt most mért is mondom? Ja, hogy Amerika. Hát igen, az Amerikába költözés azért szorosan kapcsolódik a gyerekek születéséhez...hogy is volt? Augusztus végén repültünk és október 2-án születtek a Szépek. 

Vásárlásra visszatérve: nagyjából mindent használtan vettünk a craigslist segítségével és tök érdekes volt látni egy csomóféle ikrest: az ikerbabakocsit egy egyedülálló ikres anyától vettük, aki az anyjával élt, de voltunk ikres szoptatós párnát venni egy kacsalábon forgó palotában, dupla ikres anyukánál is (az nagyon kemény dolog lehet, jézusisten). 

Érdekes volt aztán az amerikai szülésfelkészítő is, meg egyáltalán, egész Amerika. Marci útjával most teljesen visszajött az az amerikai hangulatom, még a szagokat is érezni vélem, tök érdekes az emberi agy, feleim. 

Összességében mondjuk azért azt mondanám, hogy Houston (és talán Amerika úgy általában) nem európai embernek való, viszont mégis van egy csomó dolog, ami a mai napig hiányzik; máshogy hiányzik ugyan mint Pisa (őőő Trieszt, na az nem hiányzik egyáltalán), de határozottan hiányzik, pedig sokat kínlódtam azért ott.







PS.: Ezt kifelejtettem: újabb három év Magyarország után őszintén szólva gondolkodás nélkül mennék el Amerikába akár már holnap.