Egyébként tényleg nagyon élvezem most a tanítást, csak hosszú távon bele fogok pusztulni abba, hogy akkor tudok csak készülni, mikor a gyerekek lefekszenek; tehát úgy nagyjából fél tízkor kezdek Amerika történelméről elmélkedni, mit elmélkedni, megtanulni (mert hát ki a bánat emlékszik már erre, levizsgáztam, kész, viszlát; és amúgy is utálom a törit) feladatokat kiagyalni, aztán az angolos osztályomnak szórakoztató, ám rendkívül komoly tartalommal bíró vizsgafeladatokat kieszelni, stb.
És így, hogy itt vagyok most egyedül, ez még elmegy, de ha Marci megjön, akkor valószínűleg egyéb esti programokra is vágyunk majd (abban a másfél órában, amíg nyitva tudom tartani a szemem).
Eh, valahogy nem tudom én jól csinálni ezt az életet. Tudom, legyek tanár félállásban, havi százezerért. (Ja, bocs, 80-90 lenne az inkább.)
Jézusom, annyira fáradt vagyok (és annyira izgalmas a könyvem), de nincs mit tenni, vár Pocahontas és a Mayflower.
PS: Még egy ilyen kevéssé brühühű ide a végibe: iszonyú hasznos most, hogy laktam Amerikában és Angliában is, mert teljesen autentikusan mesélek egy csomó érdekes dolgot az órán és hát az milyen jó már amikor felcsillannak az ötödikes szemek, mikor elmesélem, hogy Houstonban éltem. Legalább ezekért megéri.
-Az, hogy élvezed a tanítítást az nagyon jóóóó, végre alaki:)
VálaszTörlés- azt, hogy az időddel hogy gazdálkodj.. hú kisgyerekekkel mindig szívás, bár én legalább megtehetem, hogy ha hazajövök nem is gondolok arra ami bent volt /van.
Igen, többek között ez a nagy baj a tanítással
TörlésMindig nagyon lelkesen olvasom, amiket az óráidról irsz. A Mayflower nálam is téma lesz az idén, de amúgy is. De cukik lehetnek az ötödikesek :)
VálaszTörlésMég a hetedikesek is elég cukik, engem ez meglep:)
Törlésmióta olvaslak, azt gondolom, hogy nagyon is jól csinálod ezt az életet.. és remélem, egyszer nekem is így fog menni.. :)
VálaszTörlésTényleg? Tök jó, örülök, hogy nem mindenkinek tűnik reménytelennek az életem:))
VálaszTörlés