Ma van az angol érettségi, állatira izgulok. Bementem a diákjaimhoz negyed 8-ra (az iskolától 10 percre lakom, ennél nincs csodálatosabb), veregettem a vállukat és kaptak csokit (ezen a ponton elgondolkodtam, hogy lehet, hogy nem is lennék rossz osztályfőnök ezzel a tyúkanyó-attitűddel), cserébe kaptam virágot (cukik), aztán nemsokára kiraktak az iskolából (na ilyen se történt még, hogy aszonták, menjek haza.)
A múltkor balhézó kolléganőmmel újra összerúgtam kicsit a port, mert valamiért megint úgy gondolta, hogy a stresszlevezetésnek azt a módját választja, hogy ordít (más munkahelyről szerintem egy pillanat alatt kikerül, aki ennyire nem tud viselkedni stresszhelyzetben, na mindegy.)
Aztán mehetek vissza tanítani délután, bú. Úgy ellustulok az ilyen hézagos heteken, halálosan nincs kedvem tanítani, ráadásul egy csomót kéne tanulnom, tegnap egész nap fordítottam, vizsgaidőszak, te csodás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.