Teljes szerepzavar angolt tanulni a gyerekekkel: amikor elkezdjük, még az anyukájuk vagyok, de ha belemelegszünk, hirtelen lelkes angoltanárrá változom.
Apropó angoltanárság: éjjel valami katasztrofálisan nyomasztót álmodtam egy nagyon problémás új csoportommal és sajnos megint elkezdtem érezni, hogy ebben a formában egyáltalán nem való nekem a tanítás; ugyanakkor a jó pillanatokban meg azt érzem, hogy mindennél értékesebb, amit csinálok.
Nyilván nem segít a rémes iskolai vezetés és a pocsék körülmények sem és biztos vagyok benne, hogy van összefüggés a szegényes módszertani lehetőségek és a csoportok borzalmas viselkedése között, hiszen a hagyományos módszerekkel már szinte reménytelen lekötni a diákokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.