Aztán van még az is, hogy Marcika úgy viselkedik, mint aki megőrült: állandóan kiküldik óráról, mert bekiabál, belenyávog, folyamatosan beszél, az iskolai fogorvosi ellenőrzésen normális várakozás helyett fetreng a földön (csak halkan merem mondani, hogy mi mindenhová viszünk könyvet, mert órákon át is képesek olvasni és úgy várakozni); nem pontosan értem, hogy mi a baj; ami tény, hogy elment a tavalyi tanító nénijük (aki nagyon hiányzik nekem, de nyilván Marcikának is), aki szerintem sokkal kevesebbet büntette őket.
Ugyanakkor az is látszik, hogy Marcus egy csomó baromságot átvesz az osztálytársaitól (egyik nap egy olyan rajzot hozott haza - amit az egyik leggázabb kisfiú rajzolt neki -, amin pisztollyal lövöldöző emberek meg véres hullák vannak; emiatt szóltam is az iskolában, gondoltam nem ártana a gyereknek elbeszélgetni az iskolapszichológussal - egyébként ő az, aki állítólag non-stop tévézik és videojátékokat játszik, hurrá).
Elég tanácstalan vagyok, igazából már azon gondolkodom, hogy elviszem pszichológushoz, hogy kiderüljön mi baja, de aztán sokszor leintem magam, hogy nyilván ez a normális fejlődés része: a fiúk vadabbak, éretlenebbek, nehezebben kezelhetők.
Bezzeg Léna: mostanra már teljesen önállóan csinál egy csomó dolgot, nagyon felnőttes mindenben - a tanító néni úgy fogalmazott, hogy ég és föld a két gyerek (nesze neked asztrológia: ugyanakkor születtek, oszt mégis).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.