Marcus különkiadás

Marcuska az Egri csillagokat olvassa és a hatására mindenáron törökül akar tanulni. Amíg el nem kezdi a török nyelvleckéket, addig a biztonság kedvéért Allah akbart ordibálva rohangál a kertben.

könyves

Knausgård igazából olyan, mint egy nagyon aprólékos, idegesítő blog, amit egyrészt megszokásból olvasol, másrészt mert felcsillannak benne néha jól megírt, izgalmas gondolatok. Most a Szerelemnél tartok és időnként kedvem lenne bevágni a sarokba, máskor meg elismerően bólogatok.

Day 41*

Kezdünk nagyon elkanászodni: újabban vacsora közben pókerezni szoktunk.

* még mindig hétvégék nélkül számolom

"és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem" aka rózsalakodalom

Ma van a tizedik házassági évfordulónk, ezt azért nem felejtettem el: még mindig úgy gondolom, hogy állati nagy mázlisták vagyunk és tök jó nekünk.
Tulajdonképpen csak ennyit akartam.

ahogy a dolgok vannak

A gyerekekből kihozza a karantén az állatot: ma azt mondták, hogy iskolába akarnak menni végre. Nekem olyan felemás érzéseim vannak az esetleges iskolanyitással kapcsolatban: nem bánnám, de tartok is tőle, mert rohadtul ellustultunk, későn fekszünk, későn kelünk, a rendszerünk nem működik jól, a gyerekek sokat ölik egymást, van rengeteg kihasználatlan idejük, ej, nem tudom. 

Addig is gyorsan elolvasok ezer könyvet (épp elkezdtem a Harcomat. Először bosszantott, hogy most mit kell nekem ennek a nárcisztikus pasinak a nem túl érdekes problémáival foglalkoznom, de a századik oldal körül valahogy magával sodort a sztori; mondjuk a fantasztikusságáról még nem vagyok azért meggyőződve), meg sütök-főzök rendületlenül, most például sikerült végre a zsemle (igazából csak azért írtam, hogy dicsekedhessek vele). 

UPDATE: A nagy karanténban meg elfeledkeztem mindenféle fontos számokról: a blog április 1-én volt tizennégy, a cicák meg április 15-én 2 évesek.

gasztro vol.4523789

Tudom, most már hagyjam abba ezt a gasztro kivagyiságot, de még sose csináltam kakaós csigát, meg kell örökítenem. Kicsit nyomik, de tök finomak.
Úgy tűnik, a kreatív energiáimat most így élem ki, a gyerekek* meg majd begurulnak az iskolába szeptemberben.

* én mostanában úgy nagyjából ellenállok a    kísértésnek, Marci meg nem hízik semmitől úgyse (valójában a kicsi Marci se, van vagy 30 kiló. Csak a nők dagadnak nálunk, nehéz ügy.)

Covid kultúr

Marcuska tegnap este bejelentette, hogy elolvasta a századik könyvet a karanténban, úgyhogy bulit kell csapnunk sürgősen.
Elővette a hűtőből az almalevet, aztàn Prodigy* számokra táncoltunk, hogy ellenpontozzuk a túlzott kultúrálódást.

*imádják, de csak mert tele van velük a telefonom, ezért kénytelenek az ő számaikat hallgatni

A kajakatasztrófák napja

A zsemle olyan vacak lett, hogy kidobtam, a szokásos kenyeremet meg bénán fedtem le a sütőben és ettől olyan kis béna lett ő maga is. Eh, kell ilyen is, biztos. Marci mindig csodálattal néz rám, mikor nem kezdek habzó szájjal hisztériázni, ha valamivel egy csomót dolgozom és rossz lesz. Azt mondja, ő spontán égne az idegtől ilyen helyzetben. Mondjuk én is elég fancsali képpel ültem a keletlen zsemlék felett, eddig akkora sikerszériám volt, teljesen elbíztam magam.

Most dangerous ways to school

A gyerekek etika feladatul azt kapták, hogy megnézzék a Veszélyes utakon az iskolába című sorozat több új részét (a suliban már néztek párat, sokat meséltek róla mindig), én meg elkezdtem velük nézni és esküszöm nagyon nagy hatással van arra, ahogyan az életre tekintek.
Tudom, most nem divatos a problémák relativizálása, mert jaj, nekünk olyan súlyos gondjaink vannak, de basszus, a karanténban  Knopparp kanapé után síró, elkényeztetett nyugati embert úgy elküldeném ikeázás előtt Bolíviába, hogy a 200 méteres szakadék fölött lévő kötélpályán mehessen kedvenc áruházába* (a filmben a nyolc éves kölök a kisöccsével halálos rettegésben egy ilyenen megy suliba minden nap).
Egy anyuka ma arról picsogott a szülői csoportban a Facebook-on, hogy jaj, az online oktatás, felháborító és mi az, hogy neki kell tanulni a gyerekkel, blablabla, egy ponton nem bírtam tovább és írtam neki, hogy nézze meg ezt a sorozatot és tegye össze a két kezét, hogy lyuk van a seggén (valójában persze udvarias voltam, de pont így gondolom).

Ki gondolta volna, hogy ilyen hasznos ez a tantárgy?

PS: A gyerekeknek pedig megmondtam, hogy soha többé egy pisszenést se akarok hallani, amíg baktatunk föl a dombra az iskolából hazafelé.

* na jó, kicsit értelmetlen ez így (kivéve, ha van ott Ikea), de értitek: bárcsak kötélpályán kéne menni ikeázni! Talán ez némelyeket visszatartana. Hányinger fogyasztói társadalom, de tényleg. Egyszerűen utálom, hogy az embereknek most is ez a legnagyobb problémája

Feljegyzések a falánkok/dagadtak házából

Olyan finom kiflit sütöttem, hogy sírva esszük*. Mondjuk egy órán át(!) gyúrtam, mert nagyon ragacsosnak tűnt. Ettől aztán (? igazából nem tudom mitől) végül óriásiak lettek, összenőttek és nincs csinos oldaluk, de cserébe bazi finomak.

Imádok mindenféle tésztákkal vacakolni, már az is teljesen lenyűgöz, amikor bugyborékolni kezd a tejben az élesztő.
Annak idején iszonyúan vártam a kémia órákat, nagyon izgultam, hogy majd kísérletezünk, húha, aztán hamar lelohadt a lelkesedésem, mikor a kémia kb azonnal második matekká silányult.

* én a dagadtság miatt sírok ilyenkor leginkább.
Mostanában pedig sikerül nagyjából értelmesen ennem, sokszor külön főzök magamnak, de mivel folyton csinálok valami bűnös kaját, egyszerűen muszáj azokat is megkóstolnom.

ahogy a dolgok vannak

Ma rettentő nyűgös voltam, csak tettem-vettem magam jobbra-balra és megállás nélkül morogtam*.


A fél karomat odaadnám egy napért egyedül.


* velem is biztos nagy boldogság folyton együtt lenni...

bolond ballagás

Az online ballagást el is felejtettem mesélni, pedig egészen kedves dolog volt: Ballag már a vén diákot dalolt a tanári kar egymásra keverve (mindenki elküldte az otthon felvett dalt és azt buheráltàk meg), na meg egy-egy idézetes videót gyártottunk a végzős osztályoknak: minden tanár kapott egy szót, amivel lefotózták és abból állt össze az idézet, aztán bejelentkezett mindenki a Zoom-ra, volt egy rövid búcsúbeszéd, meg a tanárok műsora.
Persze volt olyan diák, aki fanyalgott, de én azt hiszem, a többségnek tetszett a dolog.

Unorthodox

Egy nagyon-nagyon érdekes, megindító, felkavaró, különleges minisorozatot néztem végig extra gyorsan tegnap.
Egy fiatal lány egy brooklyni ultraortodox (ráadásul magyar gyökerű) zsidó közösségből való meneküléséről szól, nagyon megható és olyan speciális zárt világot mutat be, amin az ember csak tátja a száját (főleg azon, hogy a teljesen zárt világ Manhattan szívétől egy köpésre található).
Mindenképp szeretném elolvasni a könyvet, aminek alapján a sorozat készült, meg is néztem az írónővel egy érdekes interjút.
Nagyon tetszett az egész, a színészek is, a rendezés is, a mértékletessége, az, hogy sosem lesz túl szentimentális, tényleg nagyon jó, szerintem kifejezetten mély nyomot hagy az emberben.
Mindenkinek ajánlom, sajnos nagyon rövid és nem is lesz folytatása.

"hello mom, hi mom"

Nekem Lassie kimaradt az életemből eddig, de annyira rákattantam az állatos-szívfacsarósokra, hogy elkezdtem olvasni. Direkt nagyon lassan haladok, mert minden újabb oldalnál rettegek, hogy belehalok a szívfájdalomba.
Az anyák napja meg mindig olyan ambivalens nekem, mert ugyan kaptam Marcitól ebédre  palacsintát(ő sütötte), meg közösen adtak a gyerekekkel virágot meg rajzot és a gyerekek verset is mondtak és ez olyan nagyon szép, hogy nem lehet bírni idegekkel, ugyanakkor az anyukámat már nem tudom felhívni se és ettől ilyenkor nagyon elszomorodom (tizenegy éve meghalt, olyan hihetetlen).

helyzetjelentés

Biciklitúrának indult, de félig erdei túra lett ma is; nagyon vadregényes - na meg dimbes-dombos - volt.
Micsoda jóság, hogy tőlünk öt percre vannak ezek a szuper zöldek. Előtte még kiflit is sütöttem, mekkora élet ez már.